Belgiumban az N3 országút mellett, Sint-Truiden és Tienen közön találunk egy kis települést Halle-Booienhovent. Ezt a kis falut világszerte ismerik, és Európától a Távol Keletig, Amerikától Afrikáig, szinte az összes földrészről járnak ide a látogatók, itt élnek ugyanis a jelenkor talán leghíresebb belga galambászai, nevezetesen a Herbots család. Filip Herbots és felesége Jacqueline tették le a jelenkori hírnév alapjait. Korábban mindketten tanárként dolgoztak, majd előbb Filip később pedig Jacqueline is otthagyta állását és profi galambászként saját galambjaikkal kezdtek el foglalkozni. 5 gyermekük született akikből Raf postagalambra specializálódott állatorvos lett, tapasztalatait később a Flerbots Animál Products galamboknak kifejlesztett termékeinél hasznosította. Miet végzi a cég könyveléséi, valamint felelős szerkesztője a franciául megjelenő galambász újságnak a La Colombophilic Belgic-nek. Jo lett az egész cég mozgatórugója, mai szóval menedzsere, aki szépen fokozatosan az egész vállalkozás irányítását a kezébe vette.
A Herbots család is folyamatosan kereste a lehető leggyorsabb galambokat állományuk erősítésére. Így kerültek be galambok Desmet-Lippenstöl, Hrans Stocestöl és Jan Grondclacrstöl is a már meglévő biztos vonalak mellé (Norman, Vanbruane, Stichelbaut, Marcel Desmet). A Sioccs dúcban aranyra leltek, hiszen ezen galambok lettek az ősei a Gyémánt Pámak (B 83-2574126 és a B 83-5316591).Nagyon jó húzásnak számított a család részéről a National 1 (IS 86-6260314) megvásárlása Sehellenstől, hiszen ez a galamb nem csak az eredményével, de tenyészértékével is történelmet írt a postagalamb-sportban.
28 pár olyan tenyész galamb van, akikből versenyzési célból fiatalokat engednek ki. Ezek szinte mindegyike nemzeti, nemzetközi díjas, vagy ászgalamb, amiknek a túlnyomó részét ők tenyésztették. Hogy állományuk genetikai értékét tovább növeljék, minden évben hoznak be egy-két kiemelkedő teljesítményű galambot a tenyészetbe. Ezekhez az újonnan behozott galambokhoz aztán a saját galambjaikat párosítják, így a megszületendő új generációban a náluk már bizonyított galambok génjei is jelen lesznek. A legjobb tényészhímektől gyorsított eljárással tenyésztünk, ami nem azonos a „csődör" módszerrel. A kiválasztott hímet egyedi cellákban, párba tesszük a számára eltervezett tojóval, majd amikor az letojt 5 napnyi kotlás után a tojót elvesszük, a tojásokat pedig dajka pár alá tesszük. A hím ez után kap 3 nap szünetet, majd utána egy újabb tojót helyezünk melléje. Ezzel a módszerrel a hagyományos 38-40 nap helyett 18-19 napra tudjuk csökkenteni a két tojásnemzés közti időt egy hímnél, amivel kétszer annyi utódot tudunk felneveltetni egy valóban nagy teljesítményű hímtől, aminek segítségével a behozott galamb tenyészértekéről hamar tiszta képet kapunk. Nagyon gyorsan kiderül az is, hogy melyik kombinációk irányába van értelme továbblépnünk egy-egy törzset illetően. Persze ha a behozott szupersampion utódai mindezek ellenére a várt szint alatt teljesítenek, akkor azt azonnal kitesszük a tenyészdúcból. Ezt tartjuk a legrövidebb útnak ahhoz, hogy a legjobbaktól tenyésszük a legjobbakat.
61 özvegy hímmel és 24 özvegy tojóval vágnak neki a versenyszezonnak, úgy hogy a versenyző galambok párjai nem utaznak. Ennél a módszernél ugyan egy kicsit több galambot kell tartani, viszont nincs olyan probléma, hogy nem lehet megmutatni egy jó galambnak a párját, mert az. az előző verseny alkalmával elveszett. Az özvegységet tanuló egyéves hímeknek az első 4 tréningen mindig megmutatjuk a tojókat a kosarazás előtt is, azért hogy megtanulják a rendszert és rögzüljön bennük, hogy a versenyekről hazaérkezvén a fészekben várja őket a párjuk. Az idősebb galambok a 250 km alatti távoknál csak a versenyről hazaérkezvén láthatják párjukat. Csak akkor mutatjuk meg a tojókat kosarazás előtt, ha 250 km feletti a verseny, illetve ha szembe szél várható. Aki eredményes galambász akar lenni, annak ismernie kell saját galambjainak minden mozdulatát, lesnie kell azok kívánságait és ki kell tudnia szolgálni azokat el kell érje azt hogy a galambnak jól kell éreznie magát a dúcban, amiről pedig a tenyésztőnek kell gondoskodni. Mindig azon kell gondolkodni, hogy az adott galamb vajon mire gondolhat, mit akarhat, mit tudok én nyújtani neki amivel jobban lehet motiválni. Aki így tesz az lesz az igazi bajnok.
Takarmányozás:
A legfontosabb dolog ebben a sportban tudni azt, hogy melyik galambnak mikor, mennyit kell enni adni. Sokkal kevésbé számít az, hogy pontosan milyen összetételű a takarmány. Csak jó minőségűek legyenek a magok, ebben az egyben nem lehet kompromisszumot kötni. Alapvetően két fajta keveréket használnak, az egyik egy diétás, a másik egy versenytakarmány. A diétást kapják a hét elején, majd fokozatosan növeljük a versenytakarmány arányát úgy, hogy a kosarazás előtti utolsó 3-4-5 (a verseny távjától függ) etetésre 100% versenytakarmányt kapjanak a galambok. Sokkal fontosabb viszont ennél, hogy figyeljük a galambok étvágyát és próbáljuk kielégíteni kívánságaikat. Éppen ezért csak fészekben etetnek. Reggel 1 evőkanál, este pedig 2 evőkanál az adagjuk, de ez így önmagában nem pontos. Figyelni kell, hogy melyik galambnak mennyire van szüksége.
Végül, de nem utolsó sorban, álljon itt néhány jó tanács olyan embereknek, akik nem hivatásszerűen űzik ezt a sportot, vagy a mindennapi munka mellett kevés idejük jut a galambok ellátására, ugyanakkor mégis szeretnének jó eredményt elérni, nagyon fontos, ezek az emberek ismerjék be saját korlátaikat. Ne akarják utánozni a profikat, csökkentsék le a galambok számát maximum 15 pár özvegyre, ne tartsanak többet 40 fiatalnál. Specializálják magukat a rövid-, középtávú vagy az enyhe hosszú távú versenyekre, mert a kétnapos versenyekre ez a létszám már kevés. Ennyi galambot egy ember még optimálisan el tud látni anélkül, hogy a takarmányozásban, vitaminozásban, gyógyszerezésben kompromisszumot kellene kölni.
''..Ne feledjék, szépek az eredményeink, de ahhoz, hogy ennyi galambot tökéletesen el tudjunk látni, nálunk 5 ember dolgozik egész nap a dúcok körül!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése