Ad Schaerlaeckens

A jelenleg már nyugdíjas éveit élvező Ad humán be­állítottságát, korábbi fog­lalkozása is hűen tükrözi, hiszen holland, angol és gazdasági ismereteket ok­tató tanár volt. Szenvedé­lye az írás már 1974-ben megmutatkozott, amikor még „csak" hobbinak tekintette, később azonban élete részévé és fő foglal­kozásává vált.Kétségtelen, hogy élete egyik legna­gyobb művének a Janssen testvérek­ről kiadott könyve tekinthető, amiből közel 100.000 példányt sikerült el­adni világszerte.
1976-ban Janssenék egyik legsikeresebb periódusában nem sok ember számára volt kérdés, hogy ha gyors galambra akar szert tenni, akkor kinél kell keresni. Így tette ezt Schacrlacckcns is aki ebben az évben vásárolt néhány tojást a Janssen testvérektől. Hogy döntése nem volt elhibázott, azt a NL76-608960 tojó bizonyította számára. Kétségtelen, ez a galamb bázisgalambbá nőtte ki magát. Két unokája három országos első dijat repült Orleansból és még számtalan fontos élhelyezést.

Ad véleménye szerint nagyon sokan elkövetik azt a hibát, hogy ha egy egyébként a többi versenyről gyenge teljesítményt produkáló galambjuk repül egy országos első díjat, akkor arra örült módon rátenyésztenek. Egy galamb igazi minőségét egy ver­seny alapján nem szabad megítélni.
Schaerlaeckens a legtöbb bajnokhoz hasonlóan soha nem elégedett. Tapasztalata szerint a legjobb galambok keresztezésből származnak. Ennek okán nem fél új akár teljesen más családból eredő galambok behozatalától. Szinte minden második évben kiválaszt magának egy kicsi állománnyal rendelkező élversenyzőt, ahonnan közvetlen a legjobb galambok alól hoz utódot. Kiszemeltjei általában külföldön még nem ismertek, ezét Ad-nak relatíve könnyű dolga van az alapanyag be­szerzésekor. Általában a vevö nagyon jól járhat az üzlettel, hiszen ahová Schaerlaeckens elmegy galambot venni, az a hely nemsokára a német sporttársak által sű­rűn látogatott lesz...

Ad Schaerlaeckens nem tartozik a sok galambot tartó tenyésztők kö­zé igy a legtöbb élversenyzőhöz hasonlóan ő is totál özvegységben versenyzik. Erről egy kicsit bőveb­ben Schaerlaeckens mesél: ..Abszolút nem tartom fontosnak, hogy ki milyen módszert alkalmaz. Szerintem a legfontosabb a jó galamb. Minden más dolog mellékes. Nem szoktam ház körül hajtani sem a himekel sem a tojókat. Más ismerő­seim, mint pl. Koopman, Vcrkerk, Sängers, erőltetik a ház körüli hosszan tarló röptetést és ők is jól versenyeznek. Az ok talán az, hogy ök a hosszú távokon is eredményesen akarnak szerepelni, míg én csak a rövid, középtávokon versenyzem. A tojóknál amúgy sincs semmi szükség az erőltetett ház körüli tréningre, hiszen előfordul, hogy a délelőtti reptetés során akár három órát is a levegőben tartózkodnak. Régen este engedtem ki repülni a tojókat, de többször is előfordult, hogy nem ültek be söté­tedés előtt, és egy-egy jó galambom néha el is tűnt. Ezért inkább úgy dön­töttem, hogy csak reggel fogom kiengedni őket. Sok olyan ismerősöm van akiknél nem igazán akarak repülni a tojók és mégis eredményesek. Ez a szép ebben a sportban. Sokan sokféleképpen csinálják és mégis sikeresek tudnak lenni. Nagyon sok felkészítési módszerről mesélik el a leg­apróbb részleteket is. Nekem így jó néhányat már én is kipróbáltam, de nincs olyan, hogy „a legjobb". Leg­utóbb például 2005-ben a tojókat fészekbe zárva tartot­tam, mig 2006-ban szabadon lehettek a dúcban, de eredményességüket tekintve semmi különbséget nem vettem észre. A galambok mentális és fizikai állapotá­ban semmi különbség nem mutatkozott, nem tojtak le sűrűbben és ugyanúgy tréningeztek a ház körül is. Egy-egy nehezebbnek tűnö verseny bekosarazása előtt, nem szoktam megmutatni a galambokat egymás­nak, inkább egy nappal korában 3-4 óra hosszára összeengedem, majd sötétedéskor szétszedem őket. Így másnap teljes nyugalomban kerülnek a szállító autóba. Ez szerintem különösen fontos nagy melegben.Amikor haza­érkeznek akkor egészen naplemen­téig együtt szoktam hagyni a páro­kat, ilyenkor a dúcrések között minden térelválasztó ajtó nyitva van, akárcsak a fészekfülke ami teljes nyitott állásban van, igy a hazaér­kező galambokat a korlátlan dúcon belüli szabadság várja.

Nem vagyok a túlzott higiénia híve, ezért nem is viszem túlzásba a taka­rítást, ellenben a dúcom úgy van kialakítva, hogy a galambok ne érint­kezzenek a széklettel. A galambházban a padlón műanyagból készüli rács van ami alá macska almot szórok, igy az segít a túl magas pára­tartalom elkerülésében, valamint a finom por egy részét is megköti. Ezt évente csak egyszer szoktam kitakarítani, mert nem látom szükségesnek, hogy sűrűbben tegyem. A fészekrendszer alatti motoros, szalagos rend­szer a legnehezebb napi munkától is megkímél, így a galambházba lépve minden időmet a galambok megfígyélésének tudom szentelni. A takar­mányuk egész évben ugyanaz, nem szoktam váltogatni. A Teurlings nevű cég kívánságom alap­ján összeállított egy keveréket, amit az én nevem égisze alatt forgalomba is hoztak, természetesen én is ezt etetem. Érkezéskor mindig annyit esznek amennyit akar­nak, majd az ezt követő két-három napban egy picit éhesen tartom őket, hogy a bekosarazás előtti utolsó két napon megint sokat egyenek. Az a meg­látásom, hogy ha túl sokat kapnak hétfőn és ked­den, akkor nem fognak eleget enni csütörtökön és pénteken, aminek az lesz a következménye, hogy nem képes tartós forma kialakulni. A mogyorót előszeretettel használom csemegeként, úgy a fia­tal, mint az öreg galamboknál. Mindig az esti etetés után adok nekik, de arra figyelni szoktam, hogy fejenként 4-5 szemnél többet ne kapjanak.A tréningek alkalmával mielőtt hazaérkeznek a galambok, mindig teszek néhány szem mogyorót a bejáróra is. Ezt megszokván a galambok ahogy meglátják a bejárót, úgy vágódnak le a levegőből a finomságra, mint a vándorsólyom a kiszemelt prédájára. Antibiotikumos kezelést nem szeretek alkalmazni. Az én dúcomban olyan, hogy fiatalok betegsége nem ismert fogalom. Számomra nagyon fontos, hogy megfelelő immunrendszere legyen a galambjaimnak, ezért nincsenek vak kezelések, de még salmonella ellen sem oltom őket."

 Bátran kijelenthető, hogy a világ legismertebb és ami talán még fontosabb, hogy legelismertebb írója. Elismerésének egyik fő oka, hogy elméleti véleményét a gyakorlatban is alá tudta és tudja támasztani. Galambjai által elért eredményei elött mindenki megemeli még a nem létező kalapját is. Amit ír, annak van értelme és oda kell rá figyelni. Elismertségét csak növeli az a tény, hogy a tőle elszármazó galambok utódai jobbnál-jobb eredményeket érnek el, ezzel is tovább öregbítve Ad Schaerlaeckens hírnevét.