Paratífusz, szalmonellózis
A paratífuszt salmonella baktériumok okozzák. A betegség galambokban elsősorban ízületgyulladásban, bélgyulladásban és szaporodási problémákban jelentkezik. A fiatal galambok gyors elhullását is okozhatja. Idősebb galambokban néha idegrendszeri tünetekben is megnyilvánul, melyet könnyű összetéveszteni a paramyxovírus okozta „nyaktekergetés”-sel.
A paratífusztól nehéz megszabadulni, az antibiotikumos kezelések kitisztíthatják ugyan a szervezetet, de hosszabb távú védelmet nem adnak ellene. Ez utóbbi csak az évenkénti védőoltásoktól várható. Gyorsan megjegyezve azt, hogy a vakcinát nagyon körültekintően kell megválasztani, mert gyakran rossz minőségű termék is piacra kerül (vagy kerül be „zsebimport” formájában az országba).
Gyógyszerek
Az antibiotikumos kezelést vitaminokkal kell kiegészíteni. A kezelés után 4-5 napig adjunk probiotikumot
Vakcinák
Tipp:
A párosítás előtt végzett 10 napos antibiotikumos kúra jó hatással lehet a termékenységre és a fiókák egészségére is. A gyógyszert célszerű rezisztenciavizsgálat alapján célzottan kiválasztani. Ennek hiányában jelenleg az amoxicillines kezeléstől várható jó eredmény, amely árban is elfogadható. Szintén jó hatású a spectinomicines kezelés, akár lincomycinnel kombinálva is. Enrofloxacinos kezelés a tenyészidőszakban nem javasolt.
A párosítás előtt végzett 10 napos antibiotikumos kúra jó hatással lehet a termékenységre és a fiókák egészségére is. A gyógyszert célszerű rezisztenciavizsgálat alapján célzottan kiválasztani. Ennek hiányában jelenleg az amoxicillines kezeléstől várható jó eredmény, amely árban is elfogadható. Szintén jó hatású a spectinomicines kezelés, akár lincomycinnel kombinálva is. Enrofloxacinos kezelés a tenyészidőszakban nem javasolt.
Ornitózis (ornithosis, chlamydiosis)
Baktérium okozta, emberre is veszélyes fertőző betegség, amely elsősorban légúti tünetekben nyilvánul meg: (egy szemre korlátozódó) könnyezés, fejrázás, tüsszögés, orrfolyás, lihegés stb.
Általában jól kezelhető antibiotikumokkal, vagy ezek kombinációival, de a teljes gyógyuláshoz egy hónapos kezelés szükséges. A pár napos kezelések visszaszorítják ugyan a tüneteket, de a kórokozót nem tisztítják ki a szervezetből, így a betegség állandóan kiújul.
Kiegészítő kezelésként légút-tisztítók és immunerősítők adása ajánlatos.
A galambász elsősorban nagy mennyiségű fertőzött por belélegzése útján fertőződhet. Ezért használjunk egy egyszerű arcvédő (géz)maszkot, ha porral járó munkát végzünk a dúcban.
Gyógyszerei:
Az antibiotikumos kezelést ki kell egészíteni vitaminokkal és probiotikumokkal
Utóbbiakat általában az antibiotikumok után adjuk, de vannak kivételek – ilyen például az ornitózis kezelése, annak hosszú volta miatt.
*
Tipp:
Az ornitózist okozó chlamydia baktériumot felnőtt galambok tünetmentesen horgozhatják. Általában újonnan beszerzett, tünetmentesen hordozó, de a kórokozókat ürítő galambok beállításával szokás befertőzni a dúcot. Annál is inkább, mivel az új helyre került galamb stressz alá kerül, immunrendszere legyengül, és a kórokozókat nagy számban kezdi üríteni.
Az ornitózist okozó chlamydia baktériumot felnőtt galambok tünetmentesen horgozhatják. Általában újonnan beszerzett, tünetmentesen hordozó, de a kórokozókat ürítő galambok beállításával szokás befertőzni a dúcot. Annál is inkább, mivel az új helyre került galamb stressz alá kerül, immunrendszere legyengül, és a kórokozókat nagy számban kezdi üríteni.
Mikoplazmózis (mycoplasmosis)
Az ornitózishoz hasonló tünetekben megnyilvánuló betegség. Fellépése általában valamilyen dúchigiéniai hibát jelez, pl. huzat, vagy ellenkezőleg, az elégtelen légcsere miatti ammónia-feldúsulás a levegőben.
Antibiotikumok kezelésre jól reagál, de a kezeléssel párhuzamosan a hajlamosító tényezőt pl. a huzatot is ki kell küszöbölnünk.
Gyógyszerei
Az antibiotikumos kezelést ki kell egészíteni vitaminokkal. A kezelés után néhány napig adjunk probiotikumot
*
Tipp:
Versenyidőszakban vagy kiállítási időszakban jó hatású lehet a három hetenként elvégzett három napos antibiotikumos kezelés, elsősorban kombinációban: pl. doxicyclin + tylan + chlortetracyclin.
Versenyidőszakban vagy kiállítási időszakban jó hatású lehet a három hetenként elvégzett három napos antibiotikumos kezelés, elsősorban kombinációban: pl. doxicyclin + tylan + chlortetracyclin.
Paramyxovírus (nyaktekergetés, kólika)
A galambok paramyxovírus okozta, a köznapi szóhasználatban nyaktekergetésnek vagy kólikának nevezett kórképe erősen ragályos fertőző betegség, mely hazánkban is széles körben elterjedt. A galamb paramyxovírus könnyen terjed állományról állományra, és fogékony (nem oltott) állományon belül nagyszámú egyedet képes megbetegíteni. Elsősorban a fiatalok között nagy százalékban okozhat elhullást.
Jellemzője a hosszú lappangási idő. A fertőzéstől az első tünetek jelentkezéséig akár hat hét is eltelhet, de leírtak már tizenkét hetes lappangási időt is! Ez a tény a karanténozás idejét három hónapra nyújtaná, ami betarthatatlan. Ebből a szempontból is elengedhetetlen tehát az állományok rendszeres vakcinázása.
Tünetek
Legjellemzőbbek az idegrendszeri tünetek, a betegség köznapi elnevezése is innen ered. A galambok feje remeg, nyakukat furcsán tekergetik, néha annyira eltekerik, hogy a fejük tetejét fordítják a talaj felé. Mozgásuk rendezetlen, sokszor végeznek forgómozgásokat, támolyognak, dülöngélnek, hátrafelé felbukfenceznek.
Másik fő jellemző tünet a vízszerű, nagy mennyiségű, sokszor szinte folyamatosan ürülő "hasmenés", amitől a ketrec padlója olyan, mintha fellocsolták volna.
Gyógykezelés
Oltatlan állományban a beteg galambokat ki kell irtani vagy el kell különíteni, és az összes galambot azonnal vakcinázni kell, állapotuktól függően itatásos vagy oltásos készítménnyel. (A már súlyos tüneteket mutató galambok többsége is túlélhet, de teljes felépülésük - és ápolásuk - hónapokat vehet igénybe.) A lefolyás rendszerint nagy folyadékvesztéssel jár, ezért a kiürülő vízoldékony vitaminok és ásványi anyagok pótlásáról folyamatosan gondoskodni kell.
Megelőzés
Eredményes védekezés a vírus ellen rendszeres vakcinázások nélkül gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Általánosságban elmondható, hogy a minimális védekezési szint a már oltott idősebb galambok legalább évenkénti egyszeri emlékeztető újraoltása, illetve a még nem oltott fiatalok minél korábbi kétszeri vakcinázása. A fiatal galambok 3 hetes koruktól vakcinázhatók legkorábban. Az idősebb galambok éves ismétlő oltását a késő őszi vagy téli hónapokban, a vedlés után, de még hetekkel a párosítás előtt célszerű elvégezni.
Vakcinák:
Circovírus (galamb-AIDS)
Újkeletű, sok helyen még fel nem ismert, nagy jelentőségű problémáról van szó.
A circovírus a szervezet immunrendszerét támadja meg, hasonlóan az emberi AIDS-et okozó HIV vírushoz. A legyengített immunrendszer ezután már nem tudja eredményesen felvenni a harcot a többi kórokozóval szemben sem, így a circovírussal fertőzött egyedet elvileg bármilyen kórokozó könnyen megbetegítheti, sőt, egyébként ártalmatlan mikrobák is megtámadhatják.
A vírus elsősorban a fiatal, egy éven aluli korosztályra veszélyes. A circovírusos fertőzöttséget nehéz a galambállományban felismerni, mivel a tünetek rendkívül széles skálán mozognak, elsősorban attól függően, milyen egyéb kórokozók társulnak másodlagosan a fertőzéshez. Circovírus kártételére kell gondolnunk, ha a dúcban rövid időn belül többfajta betegség üti fel a fejét, és különösen gyanús a dolog, ha ez a fiatal galambok körében jellemző.
Mivel a vírusra nem hat antibiotikum, közvetlenül nem tudunk fellépni a kórokozó ellen. Legfontosabb dolog a galambok optimális ellátása, általános erősítése, a megfelelő vitaminadagolás, az immunrendszer minden lehetséges módon való támogatása. Újabban használatos, és rövid idő alatt pozitív visszhangokat kiváltó, ezért külön kiemelendő hatóanyag a dimetilglicin - Vetri-DMG. Utasítás szerinti használata már sok, reménytelennek látszó esetben segített.
Készítmények:
*
Törekedni kell arra, hogy szigorú járványvédelmi intézkedésekkel a fiatal madarak fertőződését legalább addig meggátoljuk, amíg megkapják a legfontosabb védőoltásokat, hiszen egy esetleges circovírusos befertőződés után már hiába vakcinázzuk őket a többi betegség ellen. Ezért a paramyxovírus elleni első oltást a lehető legkorábban, már 3 hetes életkorban el kell végezni! A paratyphus ellen elvileg 4 hetes kortól olthatunk, de ez természetesen egyéb tényezőktől is függ, többek között a paramyxovírus elleni vakcinázás időpontjától.
A circovírusok általában nagy ellenállóképességgel rendelkeznek a hővel és a különböző fertőtlenítőszerekkel szemben, így a külvilágon való megsemmisítésük is nagy odafigyelést igényel.
Adenovírusok (adenovírus I és II)
Az adenovírusok két típusa okoz galambokban megbetegedéseket, ezeket hagyományosan római számokkal (I-es és II-es típus) jelöljük.
Az I-es típusú adenovírus fiatal galambokban okoz megbetegedéseket, jellemzően az év első felében. A járványok csúcsa júniusban szokta elérni maximumát. A II-es csoport minden korú galambot megbetegíthet, és nem mutatja az I-es csoport évszakos eloszlását.
A fiatal galambokat megbetegítő I-es csoport elsősorban a bélrendszer sejtjeit támadja meg, vízszerű hasmenést okozva ezzel. A coli baktérium gyakran támadja meg másodlagosan a lepusztult bélnyálkahártyát, ilyenkor a hasmenés tovább súlyosbodik. A begy jellemző módon telt.
A II-es csoportba sorolt adenovírusok elsősorban a májsejteket támadják meg, és gyors - az első tüneteket követően másfél-két napon belül - elhullást okozhatnak bármely korosztályban.
Vírusról lévén szó, az antibiotikumok se az I-es, se a II-es csoportra nem hatnak közvetlenül. Az I-es, fiatal galambokat megbetegítő vírus támadása esetén azonban feltétlenül indokolt az antibiotikumos kezelés: a terápiával ilyenkor a másodlagosan támadó E. coli baktériumra hatunk.
Újabban több immunglobulin-tartalmú készítmény került piacra. Általában borsos árú készítmények, de alkalmazásukkal sok galambot menthetünk meg.
*
Adeno I:
Másodlagos kórokozók (coli) esetén Animox por 50 g
Adeno II:
Májvédő készítmények:
Galambhimlő (pox)
Terjedését segíti rendkívüli ellenállóképessége, mivel - ellentétben a legtöbb vírussal - a szervezetből kikerülve a külvilágon több éven, sőt, évtizeden (!) keresztül is fertőzőképes maradhat. Ráadásul az éghajlat melegedésével évről évre nő az ízeltlábúak mennyisége környezetünkben, ezért számíthatunk rá, hogy az ízeltlábúak terjesztette betegségek – mint amilyen a himlő is – gyakorisága erősen nőni fog.
A vírus jellemzően a hámsejteket támadja meg a bőr vagy a nyálkahártya felszínén. Bár nem hatol túlságosan mélyre, mégis súlyos elváltozások kiváltója lehet, mivel utat nyit más, mélyebbre hatolni képes kórokozónak, például gennykeltő baktériumoknak. Ezek a himlővírussal együtt már olyan kártételre képesek, amelyek az állat elhullásához is vezethetnek.
Ha a vírus a szájüreg nyálkahártyáját támadja meg, enyhébb helyi tünetek mellett is a táplálékfelvétel fájdalmassága súlyos fokú legyengüléshez, lesoványodáshoz vezethet. A fertőzéssel egyidejűleg fennálló A-vitamin hiány nagyban súlyosbíthatja a kialakuló tüneteket. A vírus ritkán ugyan, de betörhet a véráramba is, ilyenkor lázas állapotot, levertséget, majd pár napon belül elhullást okoz.
Gyógykezelés
Az elváltozott területeket naponta kétszer jódos oldattal ecsetelgetjük, a jódos kezelés mellett alkalmazzunk helyileg antibiotikum-tartalmú kenőcsöt is. Súlyos, kiterjedt gennyesedés esetén szükség lehet általános antibiotikumos kezelésre, de erre ritkán szokott sor kerülni.
A szájnyálkahártya elváltozásainál hasonló módon járhatunk el, azzal a különbséggel, hogy ilyenkor a jódoldatot öt-tízszeresére hígítva kell alkalmazni.
Ne feledkezzünk meg a madarak megfelelő immunerősítéséről, illetve vitaminellátásáról sem. Ilyenkor kiemelten fontos a megfelelő mennyiségű, hámvédő hatású A-vitamin bevitele a szervezetbe. Adagolásával vigyázzunk, mert raktározódó vitamin lévén túladagolható, és így ellenkező hatást válthat ki: a hámszövet túlzott szarusodását és így a folyamat súlyosbodását okozhatja!
Készítmények ecsetelésre:
A-vitamin tartalmú készítmények:
*
Megelőzés:
Himlő ellen legkorábban 5 hetes életkorban vakcinázhatók a galambok. Himlőoltáskor az állomány minden egyedét oltani kell.
Himlő ellen legkorábban 5 hetes életkorban vakcinázhatók a galambok. Himlőoltáskor az állomány minden egyedét oltani kell.
Sajnos, jelenleg semmilyen himlő elleni vakcina nem kapható hazánkban.
Herpesvírus (galambherpesz)
A fiatal korosztály vírus okozta betegsége, jellemzően a második és a hatodik hónapos életkor között jelentkezik.
Heveny esetben súlyos kötőhártya-gyulladás, erős, savós orrfolyás figyelhető meg, garatgyulladással kísérve, mindehhez legtöbbször hasmenés is társul. A betegek fáradékonyak, gubbasztanak, és 3-4 napon belül elpusztulnak. Elhúzódóbb esetekben a vírus megtámadja az alsóbb légutakat is, melynek nehézlégzés a tünete. Károsodhat a máj és a hasnyálmirigy is, ekkor a betegek hamar lesoványodnak és elhullanak.
Ritkán idegrendszeri tünetek – reszketés, kényszermozgások - is jelentkezhetnek.
A herpesvírus utat nyithat másodlagosan támadó kórokozóknak, a leggyakrabban mycoplasmáknak, salmonelláknak, nem ritkán a trichomonasoknak is. Ekkor a tünetek ennek megfelelően variálódnak.
A vírusra közvetlenül nem tudunk hatni. Fontos a már megbetegedett galambok vitaminokkal, immunerősítőkkel való ellátása, illetve a másodlagosan jelentkező kórokozók megfelelő gyógyszerrel való visszaszorítása.
Készítmények:
Másodlagosan támadó baktériumok esetén a tüneteknek megfelelő, de a szervezetet kímélő antibiotikumokat adjunk a galamboknak.
*
Megelőzés
A tenyészidőszak előtt és alatt vitaminok, aminosavak és immunerősítők rendszeres adásával érhetjük el azt, hogy a tojó által rakott tenyésztojás minél nagyobb mennyiségben tartalmazzon ellenanyagot. A magasabb születéskori ellenanyagszint nagyobb biztonsággal és hosszabb ideig védi a különböző fertőző betegségektől a fiókát.
Sárgagomb-betegség (tricho, trichomonas)
Egysejtű, önálló mozgásra képes parazita okozza. Igen elterjedt a galambok között,szinte mindegyik egyed hordozza őket, de látható betegséget ehhez képest viszonylag ritkán okoz. A fiókák a szülők begyteje által fertőződnek. Egy ilyen enyhe fertőződés hasznos, mivel ez biztosítja, hogy a fióka kialakíthassa saját védelmét a kórokozó ellen. Ha azonban a begytejben túl sok a trichomonas, akkor a fióka megbetegszik és kezelés híján gyorsan el is pusztulhat.
Idősebb korban elsősorban verseny- és szállógalamboknál okozhat problémát, teljesítménycsökkenés formájában, melynek oka sokszor rejtve marad. Annál is inkább, mivel az utóbbi időben egyre ritkábban jelenik meg a torokban a klasszikus sárga gomb, az esetek mindössze 10-15%-ában látunk már csak ilyet.
*
*
Tippek:
Ha előző évben volt problémánk a trichomonassal, a párosítás előtt célszerű egy tisztító kezelést végezni. Ezzel azonban ne essünk túlzásba: egy kevés kórokozó maradjon a szülők szervezetében, hogy át tudják adni azt a begytejjel a fiataloknak.
Ha előző évben volt problémánk a trichomonassal, a párosítás előtt célszerű egy tisztító kezelést végezni. Ezzel azonban ne essünk túlzásba: egy kevés kórokozó maradjon a szülők szervezetében, hogy át tudják adni azt a begytejjel a fiataloknak.
Versenyidőszakban szükség esetén minden harmadik héten kezeljünk tricho ellen.
Ha nem múló, antibiotikumokra se reagáló légzőszervi tünetek vannak az állományban, mindig gondoljunk a tricho jelenlétére is!
Kokcídiózis (coccidiosis)
A kokcídiumok egysejtű paraziták, a galambok bélrendszerében élnek. Szaporodásuk folyamán károsítják a bélfalat, abban vérzéseket okozva, amely igen súlyos fokú is lehet.
A beteg galamb gubbaszt, tolla borzolt, a bélsár sokszor barnás, habos, súlyos esetben akár véres is lehet. Jellemzően inkább a fiatal, növendék korosztály betegsége, de akármelyik életkorban okozhat teljesítménycsökkenést, súlyosabb esetben halált is.
Megelőzésében fontos szerepet játszik a megfelelő dúchigiénia, mivel a környezetbe kikerülő és napokig ott maradó bélsárban tud fertőzőképes alakot képezni az élősködő, melyhez kedvező a nedves környezet.
Tipp:
Ha problémánk volt az előző években a kokcídiózissal, egy darabig célszerű legalább két-három havonta kezelni ellene az egész állományt. Versenyidőszakban ez háromhetente is ajánlott lehet.
Ha problémánk volt az előző években a kokcídiózissal, egy darabig célszerű legalább két-három havonta kezelni ellene az egész állományt. Versenyidőszakban ez háromhetente is ajánlott lehet.
Belső férgek, élősködők
Bélférgek
Galambokban leggyakoribbak a hajszálférgek, de ezek annyira vékonyak, hogy szabad szemmel alig észrevehetőek, ezért a fertőzés legtöbbször rejtve marad. Súlyos fertőzöttségre a galamb soványodása, esetleg a bélsárban lévő vér hívhatja fel a figyelmet.
Sokkal gyakrabban találkozunk orsóférgekkel, melyek szabad szemmel is jól láthatóak. Sokszor olyan számban vannak jelen, hogy teljesen kitöltik a bélüreget.
A galandférgek kevésbé gyakoriak galambokban. Szaporodásukhoz köztigazda (pl. csiga) szükséges.
Sokkal gyakrabban találkozunk orsóférgekkel, melyek szabad szemmel is jól láthatóak. Sokszor olyan számban vannak jelen, hogy teljesen kitöltik a bélüreget.
A galandférgek kevésbé gyakoriak galambokban. Szaporodásukhoz köztigazda (pl. csiga) szükséges.
Légcsőférgek
Hajszál- vagy orsóférgek, a légcsőben élősködve légzőszervi tüneteket okoznak.
Légzsákatkák
Ízeltlábú élősködők, melyek a légzsákok falán élnek, szintén légzőszervi tüneteket okozva.
Tipp:
Ha ismételt antibiotikumos kezelésre sem szűnnek a légúti tünetek, gondoljunk arra, hogy légcsőféreg vagy légzsákatka is lehet a háttérben.
Külső élősködők
Általában ízeltlábú paraziták, tetvek, atkák, kullancsok stb.
Közülük némelyek, pl. a tolltetvek állandóan a galambokon vannak, mások, elsősorban a vérszívók csak éjszaka keresik fel a gazdaállatot. Ezért, ha a galambokat kézbe véve nem találunk rajtuk külső parazitát, még nem biztos, hogy nincsenek ilyenek a dúcban.
Tipp:
Ha paraziták vannak az állományban, nem csak a galambokat, de a dúcot is „kezelnünk” kell, hogy megszabaduljunk a megbújó parazitáktól, illetve fejlődési alakjaiktól, pl. petéiktől is.
