A saját edzőröptetés már elengedhetetlen a modern postagalambsportban. Alig van olyan tenyésztő, aki nem értékeli ezt a módszert. Már régóta szorosan kapcsolódik a fiatalok verseny előtti felkészítéséhez ez a módszer. De már az éves és idős galamboknak is manapság márciustól az edzése fokozódik. De, hogy néz ki az edzés a versenyek ideje alatt? A témát érdemes már most végiggondolni és készülni a jövő tavaszi szezonra. Az alábbiakban Burkard Sudhoff német szakállatorvos gondolatébresztő megjegyzéseket tartalmazó írását adjuk közre.
A különböző cikkekből tudjuk, hogy az utóbbi évek német bajnokai a versenyek ideje alatt rendszeresen edzik az özvegyeket. A távolságok 10 és 80 kilométer között vannak. A rövidtávú edzést - 10-20 kilométer között - sok tenyésztő használja ki, egy nappal a kosárba tevés előtt még egyszer ráreptetik a hímeket a tojókra. Én ezt úgy nevezném, hogy mentális tréning. Röviden: nem veszi ki az erejüket, de a galambnak ez fokozott edzést jelent. A hét kezdetén, például a hét közepén sok tenyésztő viszi a galambjait 80 kilométeres távra. Náluk az erő és a kitartás kerül az előtérbe. Ez a galambtól egy óra körüli edzésintenzitást követel. A galamb teljesítménye más lesz a többféle magasság miatt, mint az otthoni edzésnél. Hasonlítsa össze a galamb székletét egy ilyen edzés után egy otthoni edzés utánival. De pont ezeknél a nagyon intenzív edzéseknél áll közel egymáshoz az áldás és az átok. Természetesen tudjuk mindannyian, hogy intenzív edzések nélkül teljesítmény sem lesz. Gondoljunk csak az élsportolókra. Jan Ulrich is csak hónapokig tartó edzés után tud jól tekerni bringáján. Persze, hiszen ő egy abszolút élsportoló. Ha hasonló edzésprogramot állítanák össze egy jól edzett amatőr sportolónak, akkor nagy valószínűséggel pár hét alatt olyan edzetté válna, mint Jan Ulrich. Ezt az állapotot úgy nevezzük, hogy túledzettség. Gondolja végig, hogy hány Jan Ulrich és hány amatőr biciklis van még, akik sokkal több teljesítményt mutatnak fel, mint az általában a hétköznapokban biciklizők.
Még egy nagyon fontos dolog az étkezés. A versenyen résztvevő profik 10 ezer kalóriát vesznek magukhoz naponta, míg általában a galambtenyésztők a napi 2000 kalóriájukkal elhízottnak tűnnek. És itt térek vissza a galambokhoz. Nagyon kevés tenyésztő érti meg azt, hogy pontosan úgy kell a tréninget és az etetést összehangolni, hogy az növelje a galamb teljesítményét. Ezért érnek el mindig ugyanazon tenyésztők sikereket. Ezen tenyésztők, akiknek nincsen érzékük a galambtakarmányok megválasztásához, vagy az edzés ritmusának megalkotásához, azok inkább ne kezdjenek intenzív edzésbe galambjaikkal. Ehhez még hozzátartozik az is, hogy a takarmány előállítók sem tüntetik fel, hogy mennyi kalóriát és fehérjét tartalmaz a keverék. A profik maguk keverik ki az ennivalót és nagyon sok tápláló magot is tesznek bele. Az edzésterv lemásolása - profi tenyésztőktől - gyakran ahelyett, hogy formába hozná, gyengíti a galambok teljesítményét. Ennek az első jele a ház körüli reptetésnél a teljesítmény csökkenése. A galambok kedvetlenül jönnek ki a dúcból és erőtlenül repülik le köreiket. Néha 20-25 percig is ülnek a tetőn. És aztán újra jön a száraz nátha, a gyógyszer és így tovább. De ez már olyan régóta van, hogy kezdjük unni. Itt csak egy gyakorlott állatorvos segíthet, akit fel kell keresni és nem csak beszélni róla.
Forrás: http://www.a-postagalamb.hu/
alakult 1971-ben
- powered by: © Barni
2012. május 16., szerda
2012. május 1., kedd
Megkezdődött a 2012-es röpszezon!
Talán minden idők legnagyobb román galambfeleresztésnek lehettünk hétvégén tanúi, a Prahova megyeiek Megyesről rendezett versenyének, ahol kb. 42800 galambot eresztettek föl reggel 8 órakor.
Íme a videó:
Íme a videó:
A gyergyószéki galambászok első versenyének kosarazása:
2012. április 15., vasárnap
Sose derül ki, mi vezérli haza a galambokat?
Robotot küldött a tudomány a világűr mélyébe, felfedte élőlények genomját, azt azonban még mindig nem tudják a kutatók, hogy mi vezérli haza a galambot. A bécsi Molekuláris Patológiai Intézet kutatói most megcáfolták azt a korábbi állítást, hogy a madarak bravúrja csőrük vasban gazdag idegsejtjeinek köszönhető, melyek érzékenyek a Föld mágneses terére.
"Még rejtélyesebb lett, miként érzékelik a mágneses mezőt az állatok" - vallotta be David Keays molekuláris biológus, aki kutatócsoportjával 3D-s szkennert használt arra, hogy a 250 ezer szeletre vágott galambcsőrből készült metszetekben lévő sejteket azonosítsa.
Úgy találták, hogy a galambok navigálási képességéért valójában a makrofágok feleltek. Ezek olyan fehérvérsejtek, melyek a fertőzésektől védik a madarakat, és nincs kapcsolatuk az aggyal.
"Nem ingerelhető sejtek és nem hoznak létre elektromos jeleket, melyeket a neuronok érzékelhetnének, így befolyással lehetnének a galamb viselkedésére" - magyarázta a kutató. Ezek a sejtek ráadásul nem csupán a madár csőrében találhatók meg, hanem egész testében.Günter Fleissner, a Frankfurti Egyetem kutatója azonban úgy véli, az osztrák csapat nem volt eléggé alapos. "Valóban nehéz feladat megtalálni a vastartalmú dendriteket, ezért nem meglepő, hogy elnézték őket ezek a szerzők" - vélekedett a korábbi, 2000-ben közzétett dolgozatot jegyző kutatók egyikeként Fleissner.Keays szerint a magnetoreceptorok megtalálása valóban nagyon nehéz volt, mivel igen kicsik, mindössze 20-40 nanométeresek és bárhol megtalálhatók a galamb testében.
"Egy magnetoreceptor megtalálása nem olyan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban, hanem olyan, mintha tűt keresnénk egy tűkazalban" - jelezte a feladat összetettségét Keays.A kutatók úgy vélik, ha sikerülne megismernünk a folyamatot, ahogyan a természet érzékeli a mágneses mezőt, akkor ezt az információt arra is használhatnánk, hogy mesterséges magnetoreceptorokat hozzunk létre. Ezeket betegségek gyógyítására is használhatnánk - tette hozzá Keays.
Az osztrák kutatók tanulmánya a Nature tudományos magazin legfrissebb számában jelent meg.
"Még rejtélyesebb lett, miként érzékelik a mágneses mezőt az állatok" - vallotta be David Keays molekuláris biológus, aki kutatócsoportjával 3D-s szkennert használt arra, hogy a 250 ezer szeletre vágott galambcsőrből készült metszetekben lévő sejteket azonosítsa.
Úgy találták, hogy a galambok navigálási képességéért valójában a makrofágok feleltek. Ezek olyan fehérvérsejtek, melyek a fertőzésektől védik a madarakat, és nincs kapcsolatuk az aggyal.
"Nem ingerelhető sejtek és nem hoznak létre elektromos jeleket, melyeket a neuronok érzékelhetnének, így befolyással lehetnének a galamb viselkedésére" - magyarázta a kutató. Ezek a sejtek ráadásul nem csupán a madár csőrében találhatók meg, hanem egész testében.Günter Fleissner, a Frankfurti Egyetem kutatója azonban úgy véli, az osztrák csapat nem volt eléggé alapos. "Valóban nehéz feladat megtalálni a vastartalmú dendriteket, ezért nem meglepő, hogy elnézték őket ezek a szerzők" - vélekedett a korábbi, 2000-ben közzétett dolgozatot jegyző kutatók egyikeként Fleissner.Keays szerint a magnetoreceptorok megtalálása valóban nagyon nehéz volt, mivel igen kicsik, mindössze 20-40 nanométeresek és bárhol megtalálhatók a galamb testében.
"Egy magnetoreceptor megtalálása nem olyan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban, hanem olyan, mintha tűt keresnénk egy tűkazalban" - jelezte a feladat összetettségét Keays.A kutatók úgy vélik, ha sikerülne megismernünk a folyamatot, ahogyan a természet érzékeli a mágneses mezőt, akkor ezt az információt arra is használhatnánk, hogy mesterséges magnetoreceptorokat hozzunk létre. Ezeket betegségek gyógyítására is használhatnánk - tette hozzá Keays.
Az osztrák kutatók tanulmánya a Nature tudományos magazin legfrissebb számában jelent meg.
2012. április 5., csütörtök
A cirkovírus és a védőoltás öszefüggése
Új fenyegetés a fiatal galamb populációra nézve néhány éve már a cirkovirózis. Az 1 éves életkor alatti galambok rendkívül sérülékenyek a fertőzésre, különösen pedig a 4 hónapos kornál fiatalabbak.
A cirkovírus. A fertőzés módja, e pillanatban a megfertőzés mikéntje nem túl világos, de a vírus valószínűleg az ürülék útján terjed. Lehetséges az ivóvízzel, vagy takarmánnyal való terjedés, de a belégzéses fertőződés sincs kizárva. Lehetséges, hogy már a tojásban is megfertőződhet a fióka, de ez még nincs bizonyítva. Tünetek. Ha a galambot a cirkovírus megfertőzi, különösen azok a szervek betegednek meg, melyek nagyon fontosak az immunitás kiépítésében. Ezek az úgynevezett limfoid szervek, mint például a csecsemőmirigy, a lép, a csontvelő, a Fabricius tömlő. Mivel ezek károsodnak, a galambok nem képesek létrehozni és fenntartani egy jó, hatékony ellenállóképességet, sőt elkapják a legközönségesebb, “ártalmatlan” fertőzést is. A fertőzött fiatalok a fészekben lesoványodnak, és el is pusztulhatnak. Máskülönben a leggyakoribb tünetek a levertség, étvágytalanság, folyamatos fogyás, hasmenés, légzési problémák, és a visszaeső teljesítmény. A betegség további alakulása a madár korától és attól függ, hogy a fellépő másodlagos fertőzés micsoda. Minden eshetőség rossz, de a paratífusz például sokkal súlyosabb bajok forrása, mint a trichomonas. Néha azt láthatjuk, hogy a tollak növekedése zavart szenved, de ennek a tünetnek a közvetlen összefüggése a vírussal nincs bizonyítva. A sokféle lehetséges másodlagos fertőzés számos különféle tünetet eredményezhet.
Diagnózis. Korábban ez csak akkor volt lehetséges, hogy boncolás után PCR tesztet végeztünk a belső szerveken, például a Fabricius tömlőn, de ma már az ürüléken is tudunk PCR tesztet végezni.
Kezelés. E pillanatban nem lehet gyógyítani. A kezelés hangsúlyát elsősorban a megelőzésre helyezzük. Meg kell gátolni, hogy a galambok kapcsolatban maradjanak a vírussal, vagyis tartsuk higiénikusan őket. Fontos lehet a karantén is. Versenyzésről a betegség idején nem lehet szó. Ezért szükséges arra törekednünk, hogy galambjaink erős ellenállóképességet építhessenek fel, és egészségük optimális lehessen. Végül, de nem utolsósorban, a cirkovírus okozta fertőzés esetén nagyon fontossá válik a másodlagos fertőzések kezelése. Itt elsősorban a trichomonaszra, kokcidiózisra, paratífuszra, adenovírusra gondolunk.
Védőoltás nem áll rendelkezésre ebben a pillanatban. A vírus nagyon ellenálló, a 75 °C-ot is el tudja viselni 15 percen át. Ez azt jelenti, hogy a fertőtlenítés nagyon nehéz feladat ebben az esetben. Mindez kiemeli paramyxo-védőoltás fontosságát. Mint korábban említettem, a cirkovírus különösen azokat a szerveket támadja meg, amelyek nagyon fontosak az immunitás kiépítésében. Ha ez nem sikerül, a galamb el fog pusztulni egy banális fertőzésben!
A cirkofertőzés azt is eredményezi, hogy hiába oltjuk a galambokat bármivel, nem számíthatunk arra, hogy erős védettség lesz az eredmény.
Tegyük fel, hogy a galambokat paramixóra oltjuk, de abban a pillanatban már fertőzöttek a cirkovírussal. Az oltás után nem fog kialakulni az immunitás, mert azok a szervek, melyek ennek felépítését végeznék, fertőzöttek, és nem teszik azt, amit kellene! Tehát lehetséges, hogy a védőoltás nem éri el a célját, hiába megbízható a vakcina (Colombovac, vagy Nobivac), hiába végeztük el a munkát jól, csupán mert fennállt már a cirkofertőzés. Hogy ennek elejét vehessük, a fiatalokat a lehető leghamarabb le kell oltani. Ez azt jelenti, hogy oltanunk kell már akkor, amikor a fiatalok 3 hetesek (tehát itt az idő az elválasztásra). Így lehetséges elkerülni, hogy a galambok fertőződjenek a cirkovírussal még a vakcinázás előtt. A gyakorlat azt mutatja, hogy a nagyon korán leoltott fiatalok a jobban ellenálltak az adenovírusnak is. Mindez persze nem biztos, de az összes többi betegség előfordulása kapcsán pozitív jelek vannak abban az esetben, ha nagyon fiatalon vakcináztunk. Három hetes kor előtt nem lehetséges az oltás, mert akkor még a fiatalok anyai védettségüket élvezik, amit a tojásból és a begytejből kaptak. A korai oltást nem szabad kombinált oltóanyaggal (Colombovac PMV pox, vagy Ovoperisterin) végezni. A himlő elleni ellenállás felépítéséhez a galamboknak legalább 6 hetesnek kell lennie. Néhány nagyon fontos tipp a paramyxooltáshoz. Az oltáshoz a fiatalnak legalább 3 hetesnek kell lennie, himlő esetében pedig 6 hetesnek. Csak egészséges galambot oltsunk! Oltsuk be az összes galambot, ne csak a versenyzőket, hanem a tojókat és a tenyészeket is, mert hogy őszinték legyünk, nem ezek a legfontosabbak minden dúcban?
Dr. Pascal Lanneau
forrás: www.pipa.be
A cirkovírus. A fertőzés módja, e pillanatban a megfertőzés mikéntje nem túl világos, de a vírus valószínűleg az ürülék útján terjed. Lehetséges az ivóvízzel, vagy takarmánnyal való terjedés, de a belégzéses fertőződés sincs kizárva. Lehetséges, hogy már a tojásban is megfertőződhet a fióka, de ez még nincs bizonyítva. Tünetek. Ha a galambot a cirkovírus megfertőzi, különösen azok a szervek betegednek meg, melyek nagyon fontosak az immunitás kiépítésében. Ezek az úgynevezett limfoid szervek, mint például a csecsemőmirigy, a lép, a csontvelő, a Fabricius tömlő. Mivel ezek károsodnak, a galambok nem képesek létrehozni és fenntartani egy jó, hatékony ellenállóképességet, sőt elkapják a legközönségesebb, “ártalmatlan” fertőzést is. A fertőzött fiatalok a fészekben lesoványodnak, és el is pusztulhatnak. Máskülönben a leggyakoribb tünetek a levertség, étvágytalanság, folyamatos fogyás, hasmenés, légzési problémák, és a visszaeső teljesítmény. A betegség további alakulása a madár korától és attól függ, hogy a fellépő másodlagos fertőzés micsoda. Minden eshetőség rossz, de a paratífusz például sokkal súlyosabb bajok forrása, mint a trichomonas. Néha azt láthatjuk, hogy a tollak növekedése zavart szenved, de ennek a tünetnek a közvetlen összefüggése a vírussal nincs bizonyítva. A sokféle lehetséges másodlagos fertőzés számos különféle tünetet eredményezhet.
Diagnózis. Korábban ez csak akkor volt lehetséges, hogy boncolás után PCR tesztet végeztünk a belső szerveken, például a Fabricius tömlőn, de ma már az ürüléken is tudunk PCR tesztet végezni.
Kezelés. E pillanatban nem lehet gyógyítani. A kezelés hangsúlyát elsősorban a megelőzésre helyezzük. Meg kell gátolni, hogy a galambok kapcsolatban maradjanak a vírussal, vagyis tartsuk higiénikusan őket. Fontos lehet a karantén is. Versenyzésről a betegség idején nem lehet szó. Ezért szükséges arra törekednünk, hogy galambjaink erős ellenállóképességet építhessenek fel, és egészségük optimális lehessen. Végül, de nem utolsósorban, a cirkovírus okozta fertőzés esetén nagyon fontossá válik a másodlagos fertőzések kezelése. Itt elsősorban a trichomonaszra, kokcidiózisra, paratífuszra, adenovírusra gondolunk.
Védőoltás nem áll rendelkezésre ebben a pillanatban. A vírus nagyon ellenálló, a 75 °C-ot is el tudja viselni 15 percen át. Ez azt jelenti, hogy a fertőtlenítés nagyon nehéz feladat ebben az esetben. Mindez kiemeli paramyxo-védőoltás fontosságát. Mint korábban említettem, a cirkovírus különösen azokat a szerveket támadja meg, amelyek nagyon fontosak az immunitás kiépítésében. Ha ez nem sikerül, a galamb el fog pusztulni egy banális fertőzésben!
A cirkofertőzés azt is eredményezi, hogy hiába oltjuk a galambokat bármivel, nem számíthatunk arra, hogy erős védettség lesz az eredmény.
Tegyük fel, hogy a galambokat paramixóra oltjuk, de abban a pillanatban már fertőzöttek a cirkovírussal. Az oltás után nem fog kialakulni az immunitás, mert azok a szervek, melyek ennek felépítését végeznék, fertőzöttek, és nem teszik azt, amit kellene! Tehát lehetséges, hogy a védőoltás nem éri el a célját, hiába megbízható a vakcina (Colombovac, vagy Nobivac), hiába végeztük el a munkát jól, csupán mert fennállt már a cirkofertőzés. Hogy ennek elejét vehessük, a fiatalokat a lehető leghamarabb le kell oltani. Ez azt jelenti, hogy oltanunk kell már akkor, amikor a fiatalok 3 hetesek (tehát itt az idő az elválasztásra). Így lehetséges elkerülni, hogy a galambok fertőződjenek a cirkovírussal még a vakcinázás előtt. A gyakorlat azt mutatja, hogy a nagyon korán leoltott fiatalok a jobban ellenálltak az adenovírusnak is. Mindez persze nem biztos, de az összes többi betegség előfordulása kapcsán pozitív jelek vannak abban az esetben, ha nagyon fiatalon vakcináztunk. Három hetes kor előtt nem lehetséges az oltás, mert akkor még a fiatalok anyai védettségüket élvezik, amit a tojásból és a begytejből kaptak. A korai oltást nem szabad kombinált oltóanyaggal (Colombovac PMV pox, vagy Ovoperisterin) végezni. A himlő elleni ellenállás felépítéséhez a galamboknak legalább 6 hetesnek kell lennie. Néhány nagyon fontos tipp a paramyxooltáshoz. Az oltáshoz a fiatalnak legalább 3 hetesnek kell lennie, himlő esetében pedig 6 hetesnek. Csak egészséges galambot oltsunk! Oltsuk be az összes galambot, ne csak a versenyzőket, hanem a tojókat és a tenyészeket is, mert hogy őszinték legyünk, nem ezek a legfontosabbak minden dúcban?
Dr. Pascal Lanneau
forrás: www.pipa.be
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)