Piet de Weerd ujjaiért sok pénzt fizettek, hadd mondja meg ő, melyik galambot kell a konyhába küldeni. Polcokat megtöltő irodalom található a kézzel történő szelekcióról. Van, aki olvas. Van, aki tapasztalatra támaszkodik. És van, aki babonára. Galambászatban sokfélék ők, de ha szelekcióról van szó, egységesen fütyülnek a fenn mondottakra. Küldeni, küldeni és csak a kosár, vélik egybehangzóan. Minél keményebb a szelekció, annál jobb az állomány, ebben is egyetértenek.
A többsége galambászatból él, nem is szegényesen. Téveszmék nem férnek be a sikeres üzletbe. Kézzel is szelektálnak, a piacnak ! Koopman pl nem tart már színes galambot. A kínai piac nem szereti.
Mi történik Magyarországon ? Gyakorlatilag mindenki elismeri, hogy szelektálni kell.
De ha a szezon végén hiányzik az állomány fele, elmosódik az elmélet... A többség megviselt arccal, fájdalommal tekint az üres cellákra. Van, aki megfogadja, soha többet nem küldi a nehéz utakra kedvenceit. Csak kevesebben mondják, hadd vesszen, a többi miért tudott haza jönni.
Véleményem szerint ezzel a kettősséggel semmi baj. Akinek versenyről csoportban érkező, erőtől duzzadó, turbékoló galambok látványa okoz örömet, az más versenyformát keres, mint a céltudatos, évről évre jobb állományra és jobb eredményre törekvő sporttárs. A többség valahol középen van, nekik már a döntés is nehéz.
Egyik tábornak sincs oka kritizálni a másikat, jobbnak tartani magát. A galambászatban sokféleképpen lehet örömet lelni. Kinek a pap, kinek a papné. Nyugaton nincs ezzel gond, versenyek és bajnokságok sorozata áll minden igény kielégítésére.
Egyik tábornak sincs oka kritizálni a másikat, jobbnak tartani magát. A galambászatban sokféleképpen lehet örömet lelni. Kinek a pap, kinek a papné. Nyugaton nincs ezzel gond, versenyek és bajnokságok sorozata áll minden igény kielégítésére.
Mi történik Magyarországon ? Sajnálatosan egy kórság üti fel a fejét. Táborra szakadás, egymás lenézése, lejáratása, rosszindulatú uszítások. Buta, rossz, az nem is galambászat, összeférhetetlenek, felelőtlenek, csalók. Kígyót, békát egymásra mondanak csak azért, mert mást akarnak.
Nagy kár. Még egy hobbinál is ez történik...
Csak ne húzzunk fel elválasztó falakat ! Élvezzük együtt ezt a titokzatos, izgalmas sportot. Minden klub átjárhatóságért, nyitottságért kellene törekedjen, egy változatos, színvonalas galambászatért.
-forrás: Dr. Gotthard Lászó
A Galamb Derby Klub elnöke-
A Galamb Derby Klub elnöke-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése