Több edzésút, vagy verseny nagy vesztesége a mágneses térerő csökkenésének köszönhető. Vannak, akik a galamb szaglására hivatkoznak, vannak, akik a nap alapján vélik a tájékozódást, van gyakorlott startfelelős, aki vallja, hogy a galambok a nap szerint tájékozódnak, mivel felengedéskor minden reggel a nap felé repülnek. Az elvéhez nagy erővel ragaszkodik, csak azt felejti el, hogy minden esetben az észak-nyugati irányban felkelő nap felé indulnak. Amelyik nem ezt teszi, az nem akar hazajönni.
A Balatonszárszón elengedett tihanyi galambok, amelyek onnan hazalátnak, nem a 3,5 km széles Balatont repülik át, hanem körbe mennek, mert a vízben lecsökken a mágneses térerő - írja Kovács Imre sporttárs, aki szerint egyértelmű, hogy a Föld mágneses terének változásai alapvetően befolyásolják a postagalambok tájékozódását.
Egy új-zélandi kutatás igazolta, hogy a galambok valóban érzékelik a Föld mágneses terét. Kiváló tájékozódóképességük hátterében minden valószínűség szerint a felső csőrükben elhelyezkedő apró mágneses részecskék állnak. Nem újkeletű a felvetés, mely szerint a galambok érzékelik a Föld mágneses terét, és ez az oka annak, hogy teljes biztonsággal megtalálják az északi irányt.Az is felmerült, hogy a felső csőrben mikrométeres nagyságrendű vas-oxid, más néven magnetit részecskék szolgálnak „iránytűként”. Ezt azonban mindeddig nem igazolta senki.
Cordula Mora, az új-zélandi Auckland Egyetem kutatója munkatársaival együtt izgalmas kísérletet végzett. A galambokat faládába helyezték, melynek mindkét végén etetőtál volt, kívülről pedig dróthurkok vették körül. Megtanították a galambokat, hogy a láda egyik végébe menjenek, ha a drótok áram alatt vannak, és így mágneses mező keletkezik körülöttük, és a másik végébe, ha nincs áram kapcsolva a drótokra. A kutatók számára kellemes meglepetést jelentett, hogy a galambok sokkal tanulékonyabbnak, gyorsabb felfogásúnak mutatkoztak, mint azt gondolták volna.
Mágnes a szénakazalban
A Föld mágneses terének érzékelését megzavaró mező érzékelése alaphelyzetben egyik galambnak sem okozott problémát. Ezt a képességüket elveszítették, amikor a kutatók egy mágnest erősítettek a felső csőrükre, vagy amikor gyógyszeresen elérzéstelenítették felső csőrüket. Ez arra utal, hogy a felső csőrben található az az anyag, ami a mágneses mező érzékeléséért felelős.
Később azt vizsgálták, mily módon jutnak el a mágneses jelek a csőrből az agyba. Azt tapasztalták, hogy amikor megsértették a háromosztatú agyideg felső csőrhöz haladó ágát, a galambok elvesztették a természetes és a mesterséges mágneses tér megkülönböztetésének képességét. Amikor viszont az előbbi közelében elhelyezkedő szaglóidegen ejtettek sérülést, nem mutatkozott változás a galambok tájékozódásában, ami kizárja annak a lehetőségét, hogy szagingerek is szerepet játszanának az iránykeresésében.Most először sikerült tehát igazolni, hogy a galambok érzékelik a mágnesességet, azonban az érzékelő részecskéket továbbra sem látta senki, nem sikerült ezek létezését kimutatni. Mora szerint ennek egyrészt az az oka, hogy vastartalmú molekulák a szervezetben számos helyen, így például a vérben is találhatók. A másik ok, hogy a mágneses tér – minthogy minden szöveten áthalad – nem igényel nagyméretű receptorokat, így ezek kutatása olyan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban.
Forrás: ng.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése