A tenyészmódszer kérdéseiről

''Tartós, galambnemzedékeken át tartó egyenletes, sőt növekvő ered­ményesség elképzelhetetlen megfe­lelően kidolgozott tenyésztői mód­szer nélkül.
Beltenyésztés, rokontenyésztés, vonaltenyésztésről nagyon sok szó esik tenyésztői körökben, de legtöbb tenyésztőnek nagyon kevés fogalma van ennek lényegéről, előnyeiről és hátrányairól. Beltenyésztés alatt ha­sonló véralapú állomány keresztezés­től mentes tenyésztését értjük olyan módon, hogy közvetlenebb rokonság­ban álló egyedeket nem párosítanak egymással. Rokontenyésztés alatt közvetlen közeli rokonságban álló egyedek egymással való párosítását értjük.A vonaltenyésztés célja állo­mányunk egy-egy, minden tekintet­ben kimagasló egyedének nagyszerű tulajdonságait megmenteni és át­vinni állományunk egyéb tagjaira, vagyis azt a célt elérni, hogy állo­mányunk átlaga legyen olyan, mint a kiugró egyedé.
A rokontenyésztés és belte­nyésztés arra való, hogy a hasonló örökletes alappal rendelkező tenyészpárokból olyan utódokat neveljünk, amelyek lehetőleg családjukat jel­lemző tulajdonságokat örököljék és később ezt örökítsék tovább. Ezt minden további nélkül el lehet érni, de fel kell hívnom a figyelmet ismé­telten arra, hogy a család jellemző hibái épp oly törvényszerűen örök­lődnek, mint a kívánatos tulajdon­ságok. Ezért fokozott óvatosság szük­séges a beltenyésztésre vagy rokontenyésztésre kiválasztandó egyedek kijelölésénél.
A rokontenyésztés, vagyis a szű­kebb körben való beltenyésztés leg­nagyobb eredménnyel akkor alkal­mazható, ha egy-egy kiugró képes­ségű madarat olyan közvetlen roko­nával párosítunk, melynek vagy je­lentékeny szerepe volt az illető ma­dár kiválósága kialakulásában, vagy pedig már magától a kiváló madár­tól származik és hasonlóságot mutat azzal. Két ilyen egyed párosítása néha nagyszerűen sikerül és olyan utódokat ad, melyek hasonlóan ki­válóak és ezt örökítik is erősen. A rokontenyésztés biológiai értel­mű hátrányaiból ki kell emelni az esetleg előforduló csökkentebb élet­képességét, tojásbafulladást, kisebb külső elváltozásokat, fejlődési erély hiányát, a belső szervek működésé­nek renyheségét, energiahiányt, a szaporodóképesség részleges, vagy teljes kiesését. Ezek előfordulhat­nak, ezekkel számolni kell, de csu­pán keménykezű selejtezéssel kikü­szöbölhetők. A megmaradók azon­ban sokszorosan jóváteszik a kiesést.
A vonaltenyésztés valamivel újabban kidolgozott módszer. Célja egy-egy kiváló tulajdonságú, tö­kéletes madárra felépíteni egy egész törzset, úgyhogy a törzs minél teljesebben megközelítse a kiinduló madár tökéletességét. A vonal tag­jainak ebben az esetben nem azok a madarak . számítanak, amelyek pél­dául egy vonalalapító hímnek hím­vonalon egyenes leszármazottai, ha­nem a vonal tagjai azok a galam­bok is, melyek anyai vagy egyéb ol­dalról származnak tőle. Magyarul: amelyekben az ő vére van és ame­lyekben több kevesebb tulajdonság hasonlít erre a kiinduló egyedre. Hasonlóképpen megszűnik a vonal 3—4 nemzedék után, amikor a to­vábbi leszármazottak már nem jel­legzetesen a kiinduló állat, hanem valamelyik közbeeső kiváló ősre ha­sonlítanak.''


-Anker Alfonz-