alakult 1971-ben

  • powered by: © Barni 2016

2012. március 1., csütörtök

Buia-Brianti-Pellegrini olasz galambászok

Gasztronómiai hírességei mellett, a művészetek és a világhírű szerző Verdi városának is szokták nevezni Pármát.Ebben a világhírű városban lakik a Buia - Brianti- Pellegrini nyerő hár­mas is. Daniele Buiánál a postagalambászat családi örökségnek számít, hiszen ő édesapjától, édesapja pedig nagyapjától tanulta meg a galam­bászat alapjait. Buiának 1978-tól van engedélye a galambok versenyez­tetésére. Mint általában a legtöbb galambász, úgy Daniele is a közvetlen környékéröl szerezte be az első galambjait, amik leginkább Ranieri és Bottareli tenyésztőktől származtak. Ezek a galambok évtizedek óta az olasz bajnokságban (és az emberi szervezet számára is nehezen elvisel­hető mediterrán időjárási viszonyok között) edződtek, így rendkívül strapabíróak és megbízhatóak voltak.

  
Cél a legjobb galambok beszerzése
Érthető módon Daniele többet szeretett volna és nem elégedett meg a középszerűséggel. 1999-töl elkezdett Hollandiába és Belgiumba járni. Az első időkben Bertáin és Grosvelt vérű galambok kerültek beépítésre, majd később jelentős mennyiségű és minőségű Eijerkamp galambbal is gyorsította állományát. Jelen pillanatban is állománya közel 50%-ban az Eijerkamp galambokra épül. Pénzügyi akadálya nem volt az egyes beszerzéseknek, ezért mindig közvetlen a legjobb galambok alól vásá­rolt utódot. Jelenleg is olyan ragyogó galambok gyerekei találhatóak a tenyésztésben, mint a Silver Shadow, Black Giant, Silver Buliét,Rominger.MissEllis stb...
Látogatásai során személyesen győződött meg arról, hogy a kiszemelt tenyésztők galambjai vajon beleillenek-e majd abba a közép és hosszú­távon eredményes állományba, amit saját magának elképzelt.
''Azért, hogy rövid idő alatt a lehető legtöbb kombinációt kipróbál­hassam, az alapnak beszerzett Eijerkamp galambokhoz még Carteustól. Houbentő,valamint EL Wijnandsamp versenyzőktől hoztam keresztezési anyagot. Akárcsak Eijerkampéktól az előbb említett helyekről is közvetlen a legjobbak alól vásároltam fiatalokat. Sok külföldi csúcs-tenyésztőnknél jártam, de számomra az előbb említett három kolónia volt
a legszimpatikusabb. Arról nem is beszélve, hogy ezek a galambok leginkább hosszútávon jönnek jól, ami számomra fontos. Mindezek mellett Eros Carboni barátomtól is vásároltam galambokat, amikkel teljes mertekben meg vagyok elégedve, hiszen nagyon jól teljesítenek."


Egy partnerkapcsolat kezdete
2005-től Daniele Buia partnerkapcsolatot létesített Franco Briantival, ideális kapcsolatnak tűnik kettőjük közös galambászkodása, hiszen az elfoglalt menedzser, Daniele előtt új lehetőségként nyílt meg a hosszú távú versenyeken való remeklés. Franco Brianti nem csak a több évtizedes tudasát és tapasztalatát adta a közös névhez, hanem a legjobb galambjait is. Olyan kivételes képességű galambokról van szó, mint például a jelenkor legjobb hosszútávú olasz galambja a Golden Eye és családja. Ez a kivételes képességű hím öt alkalommal nyert aranygyűrűt, valamint 2001-ben Olaszország legjobb hosszútávú galambja lett, íme néhány lenyűgöző eredmény az összesen 67 helyezést gyűjtő Golden Eye-tól:

  • Kétezer első díjai repült Leccéböl(810 km). 
  • I.díj 740 kilométerről, 
  • l.dij 780 kilométerről. 
  • 1. díj 640 kilométerről. 

Nem csak a Golden Eye repüli kiválóan ebből a családból, hiszen közeli rokona a Black Devil 3 aranygyűrűt nyert és három év alatt 39 helyezést repült, míg a Daitan 1. díjat repüli 820 kilométerről.
Mindenkit meglepett Olaszországban, amikor nemrégen csatlakozón a dúchoz Mauro Pellegrini, aki közel 50 éve a pármai egyesület kiemel­kedő versenyzőjének számított.
A versenyző hármas Buia - Brianti - Pellegrini első hivatalos főpróbája a 2006-os fiatalok versenyén volt de nyilvánvalóan ilyen alapok mellett az eredmény sem maradhatott el. Megnyertek mindent, amit lehetett. A csapatbajnokságtól kezdve minden versenyt ahol csak elindultak. Hármójuk erejének egyesítésében fő szempontot játszott, hogy így a galambok körüli munkákat megosztva sokkal könnyebben el tudják látni. Ahogy a világ leghíresebb galambászainál a Janssen testvéreknél, itt is megvannak a galambok körüli különböző munkák felelősei. Franco Brianti végzi a munka legnehezebb részét a takarítást. Ebből következik, hogy ö áll a legközvetlenebb kapcsolatban a galambokkal, így a pilla­natnyi forma megítélésénél véleménye nagy jelentőséggel bír. Daniele Buia. amikor ideje és munkája engedi, segíti Francot, míg Mauro Pellegrini a felkészítés és gyógyszeres kezelések terén tanácsaival segíti a versenyző hármast.



A párosítás és a megelőző kezelések
A tenyésszezon megkezdése előtt kivétel nélkül minden galamb vakcinázásra kerül paramixo és paratífusz ellen is. A paratífusz oltást december 10-12 között végzik el. Előtte 7 napon keresztül Parastoppal kezeli őket. A kúra után egy kis vitamint ad, hogy galambok szervezete a lehető legerősebb legyen, mivel így a várható immunválasz is nagyobb lesz, majd 4-5 nap szünetet követően kerül csak sor az oltásra. Arra mindig figyelnek, hogy a két oltás között legalább három hét szünet legyen, ezért a paramixo elleni immunizálás csak január közepén tör­ténik meg.
A versenyidőszakon kívül a galam­bok gyógyszerezése 21 napos cik­lusokra van osztva. Ez azt jelenti, hogy 21 naponként felváltva kapnak három napos gyógyszeres kezelést trichomonasis, kokcidiózis, illetve légúti megbetegedések ellen. A versenyek kezdete után teljes mértékben a Belgica de Weerd program által javasolt kezelési programot hajtják végre. Minden kúra után, amellett hogy egész évben naponta kétszer takarítják a galambokat, még lángszóróval is ki szokták perzselni a dúcban eset­legesen megbúvó baktériumokat, vírusokat illetve élősködőket.



Pillantás a tenyész dúcba
50 pár tenyészgalambbal rendelkeznek, amiket február elején szoktak párosítani. Évente a saját célra meghagyott fiatalok száma eléri a 250-et is. Ebből a nagy létszámból, körülbelül 100 darab kapja meg az esélyt arra, hogy az öregek versenyén bizonyíthasson. Minden fiatalnak részt kell vennie öt versenyen, ahol a leghosszabb út 400 kilométer, viszont a szelektálásuknál csak kisebb szerepet játszik a fiatalok versenyein elért eredmény. Leginkább kézből válogatják ki azt a 100 darabot, amire szükségük van. Lehet, hogy van közöttük egy kis csúnyaság, ami jobban jött a többinél, de ha nem tetszik nekik, akkor nem fogják meghagyni a későbbiekben. Tapasztalataik szerint ezek a fiatalok legtöbbször azért tudják a versenyeken társaikat rendszeresen megelőzni, mert pillanat­nyilag egészségesebbek, jobban motiváltak, mint a többiek, ugyanakkor ennek a plusznak a következő évben már nyoma se lesz. Ezért fontosabbnak tartják, hogy örömmel nézzenek minden galambra. Egyszerűen szeretik, ha jól néz ki egy galamb.
A versenyző trió a fiatal galamboknál is a de Weerd készítményeket használja, de ha ennek ellenére mégis valami légúti fertőzés lép fel egy-egy egyednél, akkor az azonnali elkülönítést követően egyedileg oltásban részesítik a betegeskedőt.
A fiatal madarak az öregek után délután repülnek. 2-2.5 óra hosszan. Akárcsak az öregeket, úgy a fiata­lokat is lekezelik Parastoppal majd utána leoltják őket paratífusz elleni oltóanyaggal. A versenyek előtt csak 3-4 magántréningen vesznek részt a galambok. A szezon alatt semmi­lyen extra segítséget, mint pl. özvegység nem használnak a fiataloknál a jobb eredmény el­érése érdekében. Egybehangzó véleményük szerint a fiatal madárnak a saját maga erejéből és a dúc iránti szeretet vágytól vezérelve kell hazajönnie.



Az öregek versenye
Az öregek versenyéről a trió főnöke Daniele mesél:
''28 verseny van az öreg galamboknak. Ez a program szinte megköveteli azt, hogy egy tenyésztő sok galambot tartson. Olaszországban a fő bajnoksági formában az összes elküldött galambból az első befutó hozza a pontot, ezért különösen előnyös a különböző felkészitésü galambok versenyeztetése egy-egy versenyről. Arra kell törekednünk, hogy mindig legyen olyan brigád, aki jó formában van. Nem megengedhető a forma-hanyatlás. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy 5 dúcból részenként 16 hímet küldünk szárazözvegységben és 24 párat pedig totál özvegységben röptetünk. Az előzőeken felül van még 20 pár egyéves, akik szintén totál özvegységből kerülnek bekosarazásra. Minden galambházat február első napjaiban párosítjuk, majd a 15 nap kotlás után a szárazözvegységben versenyzőktől elvesszük a tojókat és kidobáljuk a tojásokat. Ez a 80 darab hím innentől kezdve özvegyként funkcionál tovább. A többi, úgynevezett totál özvegy versenyző csak a fiatalok felnevelése után kerül szétválasztásra. Talán egy kicsit szokatlan módon nem szoktuk versenyek előtt másodjára párba tenni őket. Legközelebb csak a versenyek végeztével kerülnek össze, amikor minden pár felnevelhet 1-1 rend fiókát.
Hogy mién röptétek száraz özvegységi módszerben is? A válasz egy­szerű. Úgy vénem észre, hogy a tojásról özvegyitett, de fiatalt nem nevelő galambok vedlése lassabb a többinél és így az utolsó hosszútávú versenyeken jobban teljesítenek. Ugyancsak azért, hogy az utolsó versenyre is kellően motiváltan tudjam bekosarazni a hímeket, soha nem engedem össze őket a tojóikkal. Sem a versenyek előtt, sem utána. A tapasztalatom az, hogy így jobban bírják a hosszan tartó özvegységet a hímek. Bár tudom, hogy a versenyek elején jót tesz a hímeknek, ha a tojóikat megkapják, mégis az a meglátásom, hogy az összeeresztés okozta plusz motivációt 3-4 verseny után már nem értékelik annyira és nem akar vagy nem tud olyan jól repülni, mint az első versenyek alkal­mával. A totál özvegyen versenyző galambok a szezon elején felnevelnek 1 db fiatalt, de a tojók a második pár tojása letojása előtt elválasztásra ke­rülnek a hímektől. Ilyenkor az erősebbik nem egyedül neveli tovább az alattuk maradt fiókát egészen azok leválasztási koráig.
A galambok ház körüli tréningezését a következő módon oldottuk meg. A hímek reggel 6:30-kor kimennek 45 percnyi szabad repülésre, majd utánuk a tojók 1.5 órányi szabad mozgásra kapnak lehetőséget. (Daniele meglátása szerint az, hogy nem engedi össze a nemeket jelentős befo­lyással bír arra, hogy nagy kedvvel és jól re­pülnek a galambjai a ház körül, ezért nem is szok­ta hajtani őket.) Délután I6:30-kor újból sor kerül a hímekre, utánuk pedig jöhetnek a fiatalok.A tojók számára nincs második repülés biztosítva.
A leghosszabb versenyüket Lecce-ből rendezik, ami 812 kilométerre fekszik Buia galambházától. A verseny nehézségét nem feltétlen a távol­sága adja, hanem a mediterrán éghajlat okozta időjárás, amiben haza kell jönniük. Aki járt már nyáron a legnagyobb kánikulában olasz földön, az tisztában van azzal, hogy ilyenkor a szinte kibírhatatlan folyamatos hőség még magas páratartalommal is párosul.
Az olasz galambászok 95%-a a Pó síkság területén Bolognától- Milánóig húzott egyenes mentén szóródnak szét, ami légvonalban is 300 km mélységet jelent berepülési szempontból. Ezért hogy az egyenes egyik, illetve a másik végén fekvőknek is legyenek kedvezőbb berepülésű országos versenyeik, egy szezonon belül a csizma mindkét oldaláról rendeznek versenyeket. Összesen 9 útjuk van 500 kilométer feleli, amin egy-egy galambnak legalább 4-5 versenyen kell részi vennie, így minden verseny közön egy hetet pihenhetnek. A 2 hét pihenőre nem azért van szükségük, mert nagyon fáradtan jönnek haza, hanem azért, mert a nagy-meleg miatt sokkal jobban és gyorsabban kiszáradnak, mint például a Benelux államokban.
''Szerintem a nagy meleg miatt a legfontosabb, hogy a nagy mennyiségű vízzel együtt elvesztett elektrolitokat tudjuk pótolni a szervezet számára. Tapasztalatom szerint erre a legjobb készítmény de Weerdtől a Belgasol. A versenyzők csak a szezon utolsó 2-3 hosszútávú versenye közön kap­nak teljes 14 nap pihenőt, mert a szezon elején és közepén a két hosszú út között egy rövidtávú, 200 km körüli versenyen részt kell venniük.
A vitaminozást a Belgasolon kivül egy saját magam által kitalált összetételű és a különböző alap­anyagokból emberi gyógyszertár­ban összeállított vitaminkészít­ménnyel oldom meg. Megérke­zéskor mindig a Belgasol - 13.S. kombinációt kapják. A hét Többi napján az egyéb takarmánykiegészítő adása attól függ, hogy rövid vagy hosszútávra mennek-e a hétvégén. Értelemszerűen a rövidebb versenyek alkalmával sokkal kevesebb vitamint kapnak, mint a hosszú versenyek előtt. Egy dolgot viszont soha nem szoktunk kihagyni. A bekosarazás előtti napon minden héten felváltva kapnak Ornisolt. W.N.-t, vagy Belga Tait. A nagy meleg és a ma­gas páratartalom miatt rendkívül fontosnak tart­juk, hogy elkerüljünk minden félsőlégúti meg­betegedést. A versenyszezon alatt a fent említet­teken kívül mással nem kezeljük a galambokat, bár szerencsére nincs is rá szükség. Hárman, folyamatos kontroll alatt tartjuk őket és ha valamelyiküknek problémája is lenne, azt azonnal elkülönítjük és ott ren­desen kikezeljük anélkül, hogy a többieket fertőzné. 3-4 hetente Belga Magi tablettát adunk minden versenyző galamb számára, amivel a trichomonasis fertőzést próbál­juk elkerülni. A versenyek befejezése után csinálni szok­tunk egy 5 napos tricho kezelést, ezzel mintegy megelőz­ve azt, hogy később a fiatal nevelés közben egy erősebb járvány üsse fel a fejét."

 Etetés
A takarmány összetételét saját tapasztalataik alapján Reggio Emiliában kevertetik össze, nem használják egyik külföldi cég zsákos takarmányát sem. A saját keverék összetétele nem titkos, viszont mindent magot ott helyben termelnek. Buia ismeri a termelőket és tudja, hogy ki milyen módszert és milyen növényvédő szereket használ az agrár tevékenységei során és ez alapján még azt is megmondják a keverő üzemnek, hogy kitől melyik magot kell felhasználni. Két féle összetételt használnak, az egyik a verseny, a másik a tenyészgalambok számára készül. A tenyészek takarmánya csupán annyiban tér el a versenyzőkétől, hogy csökkentik a kukorica és növelik az apró magok arányát. Régebben Daniele a Verselle Laga cég keverékéi etette, de amikor Briantival egyesítenék az erejüket, akkor feltűnő volt számára, hogy a Brianti által összeállított keveréket sokkal szívesebben fogyasztották a galambok, mint a gyári takarmányo­kat. Később ő is átállt a saját keverésű magokra és a döntését egyáltalán nem bánta meg.
''Persze tisztában vagyunk azzal, hogy az összeállítás egy kicsit erős a rövidtávú versenyekhez, de minket sokkal inkább a közép és hosszú­távú küzdelmek érdekelnek. Ezeken a hosszú távokon viszont nagy szüksége van a galambnak a megfelelő energiára, amit a hét végén még extra mogyoró adásával is biztosítunk számukra. Nem szoktunk fészek­ben etetni, mert jobbnak tartom a tenyésztő és a galamb szempontjából is a közös etetőben történő etetést. A galambnak megmarad az étvágya és van egy kis küzdelem a kajáért, a tenyésztőnek pedig több ideje marad. Korábban kipróbáltam a fészekben történő etetést is, de nem láttam semmilyen pozitív hatását, ezért inkább megkíméljük magunkat a plusz munkától. Minden nap kimérjük az adagjukat, ami napi 25-30 grammot jelent. Ha esetleg hagynak egy-két szemet az etetőben, akkor azt azonnal eltávolítjuk."
A nyári nagy kánikula idején a szervezet kímélése céljából mindig le­árnyékolják a dúcot. Nincs teljes sötétség, inkább félhomálynak nevez­hető a kintről beszűrődő fény. Daniele szerint, akkor van megfelelően leárnyékolva egy dúc, ha bent ülve a galambok között még képesek vagyunk egy újság elolvasására is. Az enyhe sötétítésnek köszönhetően érezhetően kellemesebb klíma alakul ki a dúcban.


Íme néhány eredmény:

  • 1. helyezett abszolút általános bajnokság
  • 1, helyezett hosszú távú bajnokság
  • 1. helyezett közép távú bajnokság
  • 1. helyezett rövidtávú bajnokság
  • 1. helyezett általános távú tojó sampion
  • 1. helyezett legjobb dúc verseny
  • 1,2,3. helyezett aranygyűrűs versenyben a hímek között
  • 1. helyezett aranygyűrűs verseny tojók között
  • 1. helyezett egyéves hím sampion kategóriában
  • 1. helyezett egyéves tojó sampion kategóriában
  • 1. helyezett hosszú távú hím sampion
  • I. helyezett aranyszárny hosszú távú tojó kategóriában
  • 1.2.3. legjobb galamb a hosszú távú versenyek alapján
  • 1 helyezett rövidtávú sampion tojók között

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése