A saját edzőröptetés már elengedhetetlen a modern postagalambsportban. Alig van olyan tenyésztő, aki nem értékeli ezt a módszert. Már régóta szorosan kapcsolódik a fiatalok verseny előtti felkészítéséhez ez a módszer. De már az éves és idős galamboknak is manapság márciustól az edzése fokozódik. De, hogy néz ki az edzés a versenyek ideje alatt? A témát érdemes már most végiggondolni és készülni a jövő tavaszi szezonra. Az alábbiakban Burkard Sudhoff német szakállatorvos gondolatébresztő megjegyzéseket tartalmazó írását adjuk közre.
A különböző cikkekből tudjuk, hogy az utóbbi évek német bajnokai a versenyek ideje alatt rendszeresen edzik az özvegyeket. A távolságok 10 és 80 kilométer között vannak. A rövidtávú edzést - 10-20 kilométer között - sok tenyésztő használja ki, egy nappal a kosárba tevés előtt még egyszer ráreptetik a hímeket a tojókra. Én ezt úgy nevezném, hogy mentális tréning. Röviden: nem veszi ki az erejüket, de a galambnak ez fokozott edzést jelent. A hét kezdetén, például a hét közepén sok tenyésztő viszi a galambjait 80 kilométeres távra. Náluk az erő és a kitartás kerül az előtérbe. Ez a galambtól egy óra körüli edzésintenzitást követel. A galamb teljesítménye más lesz a többféle magasság miatt, mint az otthoni edzésnél. Hasonlítsa össze a galamb székletét egy ilyen edzés után egy otthoni edzés utánival. De pont ezeknél a nagyon intenzív edzéseknél áll közel egymáshoz az áldás és az átok. Természetesen tudjuk mindannyian, hogy intenzív edzések nélkül teljesítmény sem lesz. Gondoljunk csak az élsportolókra. Jan Ulrich is csak hónapokig tartó edzés után tud jól tekerni bringáján. Persze, hiszen ő egy abszolút élsportoló. Ha hasonló edzésprogramot állítanák össze egy jól edzett amatőr sportolónak, akkor nagy valószínűséggel pár hét alatt olyan edzetté válna, mint Jan Ulrich. Ezt az állapotot úgy nevezzük, hogy túledzettség. Gondolja végig, hogy hány Jan Ulrich és hány amatőr biciklis van még, akik sokkal több teljesítményt mutatnak fel, mint az általában a hétköznapokban biciklizők.
Még egy nagyon fontos dolog az étkezés. A versenyen résztvevő profik 10 ezer kalóriát vesznek magukhoz naponta, míg általában a galambtenyésztők a napi 2000 kalóriájukkal elhízottnak tűnnek. És itt térek vissza a galambokhoz. Nagyon kevés tenyésztő érti meg azt, hogy pontosan úgy kell a tréninget és az etetést összehangolni, hogy az növelje a galamb teljesítményét. Ezért érnek el mindig ugyanazon tenyésztők sikereket. Ezen tenyésztők, akiknek nincsen érzékük a galambtakarmányok megválasztásához, vagy az edzés ritmusának megalkotásához, azok inkább ne kezdjenek intenzív edzésbe galambjaikkal. Ehhez még hozzátartozik az is, hogy a takarmány előállítók sem tüntetik fel, hogy mennyi kalóriát és fehérjét tartalmaz a keverék. A profik maguk keverik ki az ennivalót és nagyon sok tápláló magot is tesznek bele. Az edzésterv lemásolása - profi tenyésztőktől - gyakran ahelyett, hogy formába hozná, gyengíti a galambok teljesítményét. Ennek az első jele a ház körüli reptetésnél a teljesítmény csökkenése. A galambok kedvetlenül jönnek ki a dúcból és erőtlenül repülik le köreiket. Néha 20-25 percig is ülnek a tetőn. És aztán újra jön a száraz nátha, a gyógyszer és így tovább. De ez már olyan régóta van, hogy kezdjük unni. Itt csak egy gyakorlott állatorvos segíthet, akit fel kell keresni és nem csak beszélni róla.
Forrás: http://www.a-postagalamb.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése