Harald és Ursula Alandt

Németország egyik legszebb részén Rastatt tartomány kisvárosában a 30.000 lakost számláló Gaggenauban találhatjuk Harald és Ursula Alandt galambászpárost. Harald, a maga 71 évével jól megér­demelt nyugdíjas éveit élvezi. Már egészen fiatalon, 8 éves korában sikerült szert tennie néhány galambra. Sajnos a II. világháború, majd később az iskola és a munkahelyi elfoglaltságok miatt egy darabig nélkülöznie kellett a kedvenceit. 1969-ben már saját házában és kerti dúcában kezdhette meg az állo­mányának a kialakítását. Ezek a galambok javarészt Horemans és Janssen véralapúak voltak. Az utódok már egészen ragyogó eredményeket produkáltak, amikor beteljesedett az egyik lehető legrosszabb dolog egy postagalambász életében. A szomszédja feljelentése miatt 1979-1986-ig nem tudott versenyeken szerepelni. 1986-ban a bíróság elutasította a rosszindulatú szomszéd alaptalan vádjait, így újra kezdődhetett a galambászat. A tenyészállomány java megmaradt, így talán egy picit könnyebb lehe­tett az újra kezdés...

183-as, a „Fehér Holló" (WeiBer Rabe).

Kivételes képességeire már a versenyzői pályafutása alatt fény derült. 24 helyezéssel 7793 díjkilométert repült és ezzel a teljesítménnyel 2004,34 ászpontot ért el. Természetesen ilyen teljesítmény után azonnal a tenyészdúcba került, ami Haraldék életének egyik legjobb döntésének bizonyult. A jelenlegi állományban 95%-ig megtalálható valamilyen szinten a 183-as. Gyerekei, unokái és déd­unokái is élrepülök, illetve ászgalambok. Tenyészértékét hűen tükrözi 07024-03-215 kék tojó unokája. Ez a szuper tojó ugyanis rövidtávú sportkategóriában képviselte Németországot 2007-ben a belgiumi olim­pia alkalmával, Oostende-ben. Három év alatt 31 helyezést repült. A 183-as egy közepes nagyságú, ra­gyogó tollazattal rendelkező, intelli­gens, szép szemű madár. Megjelené­se tekintélyt parancsoló. Származását tekintve Janssen x Maurice Delbar keresztezésből születtet, így a gyor­saság mellett a kitartást és a küzdeni tudást is génjeiben hordozza. A Fehér Holló nevezetű hím kétségtelenül életük legjobb tenyészmadara. Rend­kívül jól kombinálódik a Janssen, Fulgoni, Delbár, Horemans és nem utolsó sorban a Drapa galambokkal.

 A tenyeszektől a fiatalokig
A legtöbb nyugati versenyzőhöz hasonlóan decemberben, egészen pontosan 15-én párosítják a tenyészeiket. A párosítás időpontja előtt körülbelül 14 nappal, lámpafénnyel meghosszabbítják a nappalokat, hogy beinduljon a galambok hormonrendszere. A lámpa este 20:00 óráig segíti madarakat a gyorsabb párosodási kedv kialakulásához. 35 pár gondoskodik a jövő generációjáról. Ebben a 35 párban több dajka galamb is található. Ezekre a dajkákra azért van szükségük, mert a ver­senyző madarak egyáltalán nem nevelnek fiatalt. Úgynevezett száraz özvegységi módszerben versenyeznek és ezek a dajka galambok biztosítják az egyetlen lehetőséget arra, hogy a legjobb repülő madarak alól is tudjanak fiatalt hagyni. Karácsony és új év között elvégzik a kötelező oltást paramixo ellen Colombovaccal. A tenyészek más oltásban nem részesülnek. Egyedüli preventív kezelés a tenyésztés megkezdése előtt egy 8 napos Parastop kúra formájában ölt testet. Amennyiben nincs rá szükség, akkor semmilyen más gyógyszert nem kapnak. Sokakkal ellentétben a leválasztás után nem kezelik le a fia­talokat trichomonasis ellen. Ebben az időszakban fontos számukra, hogy kialakuljon a fiatal madarak megfelelő immunrendszere. Az első trichomonasis elleni kezelés a leválasztást követő 8-10 hét után történik meg valamilyen ronidazol tartalmú hatóanyaggal vagy BS-sel. Ezután a kezelés után nagyon fontosnak tartja, hogy 3 nap 4 in 1 mix-et, majd utána Belgasolt kapjanak a fiatalok.
Naponta takarítanak a fiatalok közt is és ugyanolyan gyógyszerezésben illetve vitaminozásban részesülnek, mint az öreg galambok. Alapvető, hogy egy doboz 4 in 1 mix mindig legyen otthon, mert ha előtör a fiatalok betegsége, akkor azonnal el lehet kezdeni a kezelést. A fiatal madarak számára fontos, hogy tanuljanak és a lehető legtöbb tapasztalatra tegyenek szert, ezért elengedhetetlen a versenyeztetésük. Saját részre körülbelül 100 fiatalt hagynak meg, amiből azelsö tréningekig, már csak általában 80 marad a dúcban.

Amelyik madár nem mutat megfelelő vita­litást, illetve hajlamos a megbetegedésre, azt szelektálják már a tréningek előtt. Saj­nálatukra csak 130-250 kilométerig röptethetnek. Összesen 5 verseny van a fiatal ma­darak számára. Szeretnék, ha komolyabb erőpróba elé állíthatnák a fiataljaikat, de sajnos a többség fél a nagy veszteségtől, ezért van az, hogy a leghosszabb út csak 250 km. A versenyek befejeztével a tojókat egyértelműen az eredmény alapján szelek­tálják. Lehet egy fiatal tojónak akár 5 útból 4 helyezése, ha nincs benne elhelyezés, akkor nem maradhat meg! Alapelvárás, hogy legalább három elhelyezést legyenek képesek a fiatal tojók repülni. A hímek szelektálásánál egészen más a helyzet. Általánosságban megfigyelték, hogy a fia­tal hímek kevésbé jönnek jól a versenyeken, ezért náluk az egészségi állapotot az egyes egyedekkel rokonságban levő tojók eredményeit veszik figyelembe.

Ahogy korábban már szó volt róla Haraldék száraz özvegységben röptetnek 45 hímet és 45 tojót. Ennek a módszernek a lényege, hogy az özvegy madár nem nevel fiatalt, hanem tojásról választják szét a nemeket. Azért, hogy a legjobb versenyzők tojásait el tudják helyezni a dajka párok alá január 29-én párosítják őket. Ez az időpont azért fontos, mert így egyszerre tojnak le a versenyzők az első, illetve a dajka tenyészek a második pár tojásukat. Klasszikus módon 10 napot ülnek a tojáson, majd utána szétszedik őket. Ekkor kapnak egy 5 napos kezelést trichomonasis ellen BS-sel, februárban 8 napos Parastop kezelés követ­kezik. A nyolc nap befejeztével újabb nyolc nap szünetel hagy a madarak számára és utána jöhet a salmonella elleni oltás a Colombovaccal. Tapasztalata szerint az első pár nap egy kicsit megviseli a szervezetüket, de mintegy 14 nap múlva már nyoma sem látszik az oltásnak és jobban néznek ki, mint előtte.

Bár a környékükön nagyon sok a raga­dozó madár mégsem híve annak, hogy télen zárva tartsa a galambjait. Abban az esetben, ha jó az időjárás, akkor ez idő tájt is rendszeresen kiengedi őket repülni. Véleménye szerint a postagalamb képes hozzászokni a ragadozó jelenlétéhez és mindemellett biztosítva van az intenzív tréninghez is. Ebben az időszakban a galambok egy percet sem köröznek a ház felett, hanem a kiengedés után egyből elhúznak messzire és mintegy 45 perc múlva jönnek vissza. Ekkor már a dúc kitakarítva és legfőképpen nyitva áll előttük, így lehetőségük van arra, hogy azonnal a biztonságot jelentő ott­honukba menjenek. Az is előfordult, hogy egyszerre hét ragadozó jelent meg, amint meglátta a galambokat, akiknek már nem lelt volna idejük felrepülni, ezért inkább a dúc alá menekültek. Mikor elmentek a ragadozók Harald megko­pogtatta a bejárót és a galambok máris kimerészkedtek a védelmet nyújtó 'bari­kádok" alól.

Mivel télen nem tartja zárva a galam­bokat, ezért nem látja akadályát annak sem, hogy ha jó az időjárás, akkor ma­gántréningre vigye őket. Mindig azonos irányba és feleresztési helyekre, mintegy 25-50 km távolságba viszi el őket. Nagy előnyét látja ennek a módszernek, hogy míg mások galambjainak 4-5 tréning után, addig az övéinek 12-15 tréning után kell bizonyítani az első versenyek alkal­mával.

Motiváció
Véleményük szerint, a legfontosabb, hogy a galamb jól érezve magát egész évben és szeresse a környezetét. Előszeretettel sokat fog­lalkoznak, játszanak a hímekkel, úgy vettek észre, hogy jelentősen befolyásolhatja egy-egy galamb versenyeredményét ez az apró játék. Gazda és galambja közötti összhang és a jó kapcsolat az egyik alapja a sikeres szereplésnek. A hímekkel szöges ellentétben a tojóknál mindenféle játék és beszéd betiltásra kerül. Ezt azért tartják lényegesnek, mert el szerelnék kerülni, hogy a tojók beleszeressenek a gazdiba és túlontúl tüzesek legyenek. Számukra elegendő motiváció a párjuk és fészkük utáni vágy. Érdekesség, hogy a legtöbb galambásszal ellen­tétben nem párosítják má­sodjára is össze a verseny­zőket, hanem februárban tíz napos tojásról szétszedik őket és attól az időponttól kezdve özvegyek, egészen a szezon végéig. A szezon befejeztével, ha az utolsó két verseny nem volt megerőltető a galambok számára, akkor egy rövid, három napos pihenő után párba teszi őket. Amennyiben nehéz versenyek voltak, akkor legalább egy nyolc napos pihenő után kerülhetnek csak össze. Egészen 2006-ig mindig tojásról választotta szél őket, hogy a vedlésük lehető legtökéletesebb legyen. Érdekes, hogy nagyon keve­set vannak együtt a galambok és mégis bírják az özvegységet. A tojók nem szoktak leszbikussá válni. Ezt a tényt Alandték egy jól kifundált módszernek tulajdonítják. Minden szerda este a ház körüli tréning után, amikor a hímek bejönnek a dúcba a tojók már a fészkükben várjak őket így két legyet ütnek egy csapásra. Elsősorban elkerülik a tojóknál az azonos nemű pá­rzási hajlam kialakulását, másodsorban pedig plusz motivációt kapnak a hímek azzal, hogy repülés után ott találják a tojókat.

Versenyek alatt
A 2006-os évben csak egyszer repültek a ház körül a galambok, ennek megfelelően az etetésük a következőképpen zajlott. A hímek és tojók reggel egyaránt kevesebb, könnyedebb takarmányt kaptak, a himek viszont esténként mindig annyit ehettek, amennyit szerettek volna. A tojók ezzel ellentétben csak az utolsó három-négy etetéskor kaptak annyit, amennyit megettek. Tapasztalata szerint a hímek a bekosarazás napján már sokkal kevesebbet igényelnek, mint a tojók. Természetesen ezen nem lehel csodálkozni, hiszen a hímek a hét minden estéjén kedvükre teli tömhették a hasukat.
Minden héten a hazaérkezés után egy napig trichomonasis ellen BS-sel kezeli a versenyzőket.

'Nem értek egyet azzal, hogy minden második vagy harmadik héten kezeljék csak trichomonasis ellen, hiszen például a mostani verseny­alkalmával megfertőződik a galambom és én csak 14 nap múlva kezdem el kezelni, akkor addigra már jelentős teljesítményromlás következhet be. Ezt megelőzendően minden verseny után próbálom kiirtani belőlük a baktériumokat. Amennyiben nem látom szükségét, akkor csak ezt a trichomonasis elleni kezelést végzem el a versenyidőszak alatt. Egy szezonban legalább kétszer elmegyek az állatorvoshoz is, aki leellenőrzi a galambok egészségi állapotát. Féregteleníteni nem szoktam a galam­bokat, hiszen még soha sem voltak férgesek. Minden évben a szezon kezdete elölt nagyon alaposan lemossuk az összes fészket, ülőkét, falat, egyszerűen mindent, ami a galambdúcban található.'

Eredményeik nagyságát jelzi, hogy 2006-ban doppingvizsgálatot ren­delt el a német szövetség náluk. Csütörtökön az Alandt házaspár és pénteken pedig a Drapa család került sorra. Haraldék. maximális együtt­működéssel vették tudomásul a vizsgálatot, sőt örültek is neki. hiszen, egy ilyen vizsgálat mindig azt jelenti, hogy ragyogóan szerepelnek a galambok. A lelet természetesen negatív volt.
Összegzésképpen elmondható, hogy ésszerű, okos és eredményes posta­galambászat mintapéldái az Alandt házaspár. Harald két nagyon igaznak találó mondata papírra kívánkozott:

• ’A galambsport nem olyan nehéz, mint amilyen nehézzé nagyon sokan maguknak teszik!"
• ’Egy állomány igazi értékét a tenyésztő szigorú szelektálásán keresztül lehet megítélni!"