Galambok a rákkutatásban!

A Kalifornia és az Iowa Egyetem kutatói arra képeztek ki egy galambrajt, hogy emberi szövetmintákról készült fotók közül válasszák ki azokat, amelyek rákos elváltozást mutatnak. Egyesével a madarak teljesítménye elmaradt a szakképzett orvosokétól, ám rajban hasonló pontosságra voltak képesek.A daganatos betegség diagnózisa ugyanis gyakran kezdődik szemrevételezéssel: a mammográfiás felvételen látható folt indokolja-e a biopsziát? És a szövetminták mutatta elváltozás vajon jó- vagy rosszindulatú? A szakorvosok kiképzése idő- és költségigényes, a számítógépek pedig egyelőre nem tudják felvenni a versenyt az emberrel ezen a téren. Az amerikai kutatók az iránt érdeklődtek, lehetséges-e valamilyen áthidaló megoldást találni a feladatra?

A galamb látása egészen elképesztő: míg az emberi szemben a csapnak nevezett receptorok három alapszínt (kék, zöld, piros-sárga) érzékelnek, addig a galamb szeme ötfélét, közte az ultraibolya fényt is. Míg mi a különféle kutatások és becslések szerint legfeljebb tízmillió színárnyalatot vagyunk képesek megkülönböztetni, addig a galamb akár tízmilliárdot.

Ráadásul a galamb agya másképp működik: nem egészíti ki a látott képen lévő hézagokat automatikusan, mint az emberé, hanem a madár valóban látja a hiányzó részeket, egyfajta mintázatként. De a kiképzés alapos tervezést igényelt, nehogy a kutatásvezető önkéntelenül is befolyásolja a madarat tanulás közben.A vizsgálatba beválogatott 16 galambot naponta tréningezték: ehhez egy olyan dobozba helyezték őket, amelynek egyik fala érintőképernyő volt. A galambok a tréning közben nem látták a gondozókat.A képernyőn egymás után villantak fel mellrákos betegek szövetmintáit ábrázoló mikroszkopikus felvételek, alattuk sárga, illetve kék gombbal. Amikor a madár helyes döntést hozott, jutalomfalatot kapott a számítógéptől. Helytelen válasz esetén nem kapott semmit, megjelent a következő felvétel. A számítógép nemcsak a jó- és rosszindulatú daganatokra utaló képeket váltogatta véletlenszerűen, hanem azt is, hogy a tumorfotók alatt sárga vagy kék gomb látható-e. Ennek az volt a célja, hogy önmagában a szín ne jelentsen ráutalást.


A galambok néhány órás kiképzés után már a véletlennél jobb eredménnyel voltak képesek megkülönböztetni a daganatos és az egészséges szövetmintákat. Egy hónap elteltével pontosságuk 80 százalékra emelkedett, ami ugyan jó, de meg sem közelíti a szakorvosok képességét. Rajban azonban 99 százalékra ugrott a galambok pontossága: vagyis ha ugyanazt a képet több madárnak is megmutatták, majd összesítve értékelték a "válaszukat", akkor az emberrel nagyjából megegyező arányban ismerték fel a daganatos képeket. Ez sokkal jobb, mint a számítógépek eredménye.

Akármilyen kiválóan végeztek is a galambok, szóba sem jöhet, hogy az egészségügyben bevessék őket, szögezték le a kutatók. Már csak azért sem, mert az átlagtól eltérő színű képek bizony megzavarhatják őket, illetve a kicsit is rosszindulatúnak látszó jóindulatú tumorok láttán is olykor hamis riasztást adtak. A kutatók kellemesen meglepődtek a galambok találati arányán, de szerintük is inkább a számítógépes diagnosztika a jövő.

 -forrás:origo.hu-

A leggyorsabb galamb lesz a vezér?!

A galambrajokat irányító madarak nemcsak a leggyorsabbak, de tájékozódási képességeik is a legjobbak, a többiek ezért is követik őket. Az erről szóló magyar kutatási eredményt tegnap közölte Vicsek Tamás akadémikus, az ELTE Biológiai Fizikai Tanszékének egyetemi tanára.
Aki ismeri  korábbi eredményeit, nem lepődik meg, hogy az ő rendszerbiológiai kutatásának újabb gyöngyszeméről van szó.

Az élőlények kollektív mozgását és viselkedését évek óta tanulmányozó tudós most azt vizsgálta, hogy a madárrajok mely tagja kerül a vezető, azaz a repülési irányt meghatározó egyed pozíciójába, és ott hogy teljesít. A postagalambok hazatalálását rögzítő adatokat az ELTE-s kutatócsoport saját fejlesztésű micro GPS-készülékével rögzítették: a mindössze 13 grammos GPS-eszköz a madarakra erősítve másodpercenként tízszer rögzíti az állatok pozícióját. Az adatok elemzéséből kirajzolódott, hogyan születik a döntés a repülő rajban.


A kutatók a világon elsőként fedeztek fel összefüggést az egyedül hazainduló madarak sebessége és navigációs képessége között. A gyorsabban szállni tudó madarak tipikusan a raj frontvonalában haladnak, és a többiek követési hajlama (hogy a csapat együtt maradjon) eredményeként egyúttal vezető helyzetbe is kerülnek. A vezető hely következménye az is, hogy többnyire ezek a galambok hozzák meg a repülési irányra vonatkozó döntéseket.

A kutatócsoport legfontosabb következtetése – amelyet a kísérletsorozat elején és végén végzett egyedüli reptetések adatai is igazoltak – szerint a pusztán gyorsaságuk miatt vezető helyzetbe került galambok előbb-utóbb kezdtek jobban tájékozódni, mint a csapat többi tagja. A csapat működése során egy, a tájékozódással össze nem függő tulajdonság – a repülési sebesség – kiváltotta egy másik, immár kognitív tulajdonság – a navigációs képesség – javulását.

A kapott adatok az élővilág sok más csoportosan mozgó lényére is érvényesek lehetnek. Az ELTE-s kutatócsoport az adatelemzéshez rendelkezésre álló statisztikus fizikai eszköztárral a galambok mellett más, szociálisan fejlett madarak vagy emlősök csoportos viselkedését, szociális hierarchiáját és kollektív döntéshozatali mechanizmusait is vizsgálja majd.

Korábban a magyar kutatók hasonlóan GPS-szel határozták meg, milyen személyiségű kutya vezeti a falkát. Ott is a kutya tulajdonságai (idősebb, agresszívabb, képezhetőbb, dominánsabb) álltak kapcsolatban a vezető szereppel...

-forrás: nol.hu-

A szelekcióról röviden...

A világon gyakorlatilag minden postagalambász elismeri, hogy szelektálni kell.
Piet de Weerd ujjaiért sok pénzt fizettek, hadd mondja meg ő, melyik galambot kell a konyhába küldeni. Polcokat megtöltő irodalom található a kézzel történő szelekcióról. Van, aki olvas. Van, aki tapasztalatra támaszkodik. És van, aki babonára. Galambászatban sokfélék ők, de ha szelekcióról van szó, egységesen fütyülnek a fenn mondottakra. Küldeni, küldeni és csak a kosár, vélik egybehangzóan. Minél keményebb a szelekció, annál jobb az állomány, ebben is egyetértenek.
A többsége galambászatból él, nem is szegényesen. Téveszmék nem férnek be a sikeres üzletbe. Kézzel is szelektálnak, a piacnak ! Koopman pl nem tart már színes galambot. A kínai piac nem szereti.
Mi történik Magyarországon ? Gyakorlatilag mindenki elismeri, hogy szelektálni kell.
De ha a szezon végén hiányzik az állomány fele, elmosódik az elmélet... A többség megviselt arccal, fájdalommal tekint az üres cellákra. Van, aki megfogadja, soha többet nem küldi a nehéz utakra kedvenceit. Csak kevesebben mondják, hadd vesszen, a többi miért tudott haza jönni.

Véleményem szerint ezzel a kettősséggel semmi baj. Akinek versenyről csoportban érkező, erőtől duzzadó, turbékoló galambok látványa okoz örömet, az más versenyformát keres, mint a céltudatos, évről évre jobb állományra és jobb eredményre törekvő sporttárs. A többség valahol középen van, nekik már a döntés is nehéz.
Egyik tábornak sincs oka kritizálni a másikat, jobbnak tartani magát. A galambászatban sokféleképpen lehet örömet lelni. Kinek a pap, kinek a papné. Nyugaton nincs ezzel gond, versenyek és bajnokságok sorozata áll minden igény kielégítésére.

Mi történik Magyarországon ? Sajnálatosan egy kórság üti fel a fejét. Táborra szakadás, egymás lenézése, lejáratása, rosszindulatú uszítások. Buta, rossz, az nem is galambászat, összeférhetetlenek, felelőtlenek, csalók. Kígyót, békát egymásra mondanak csak azért, mert mást akarnak.
Nagy kár. Még egy hobbinál is ez történik...

Csak ne húzzunk fel elválasztó falakat ! Élvezzük együtt ezt a titokzatos, izgalmas sportot. Minden klub átjárhatóságért, nyitottságért kellene törekedjen, egy változatos, színvonalas galambászatért.

-forrás: Dr. Gotthard Lászó

A Galamb Derby Klub elnöke-

A csőrben rejtőzik a galambok iránytűje

Több edzésút, vagy verseny nagy vesztesége a mágneses térerő csökkenésének köszönhető. Vannak, akik a galamb szaglására hivatkoznak, vannak, akik a nap alapján vélik a tájékozódást, van gyakorlott startfelelős, aki vallja, hogy a galambok a nap szerint tájékozódnak, mivel felengedéskor minden reggel a nap felé repülnek. Az elvéhez nagy erővel ragaszkodik, csak azt felejti el, hogy minden esetben az észak-nyugati irányban felkelő nap felé indulnak. Amelyik nem ezt teszi, az nem akar hazajönni.

A Balatonszárszón elengedett tihanyi galambok, amelyek onnan hazalátnak, nem a 3,5 km széles Balatont repülik át, hanem körbe mennek, mert a vízben lecsökken a mágneses térerő - írja Kovács Imre sporttárs, aki szerint egyértelmű, hogy a Föld mágneses terének változásai alapvetően befolyásolják a postagalambok tájékozódását.

Egy új-zélandi kutatás igazolta, hogy a galambok valóban érzékelik a Föld mágneses terét. Kiváló tájékozódóképességük hátterében minden valószínűség szerint a felső csőrükben elhelyezkedő apró mágneses részecskék állnak. Nem újkeletű a felvetés, mely szerint a galambok érzékelik a Föld mágneses terét, és ez az oka annak, hogy teljes biztonsággal megtalálják az északi irányt.Az is felmerült, hogy a felső csőrben mikrométeres nagyságrendű vas-oxid, más néven magnetit részecskék szolgálnak „iránytűként”. Ezt azonban mindeddig nem igazolta senki.

Cordula Mora, az új-zélandi Auckland Egyetem kutatója munkatársaival együtt izgalmas kísérletet végzett. A galambokat faládába helyezték, melynek mindkét végén etetőtál volt, kívülről pedig dróthurkok vették körül. Megtanították a galambokat, hogy a láda egyik végébe menjenek, ha a drótok áram alatt vannak, és így mágneses mező keletkezik körülöttük, és a másik végébe, ha nincs áram kapcsolva a drótokra. A kutatók számára kellemes meglepetést jelentett, hogy a galambok sokkal tanulékonyabbnak, gyorsabb felfogásúnak mutatkoztak, mint azt gondolták volna.

Mágnes a szénakazalban

A Föld mágneses terének érzékelését megzavaró mező érzékelése alaphelyzetben egyik galambnak sem okozott problémát. Ezt a képességüket elveszítették, amikor a kutatók egy mágnest erősítettek a felső csőrükre, vagy amikor gyógyszeresen elérzéstelenítették felső csőrüket. Ez arra utal, hogy a felső csőrben található az az anyag, ami a mágneses mező érzékeléséért felelős.

Később azt vizsgálták, mily módon jutnak el a mágneses jelek a csőrből az agyba. Azt tapasztalták, hogy amikor megsértették a háromosztatú agyideg felső csőrhöz haladó ágát, a galambok elvesztették a természetes és a mesterséges mágneses tér megkülönböztetésének képességét. Amikor viszont az előbbi közelében elhelyezkedő szaglóidegen ejtettek sérülést, nem mutatkozott változás a galambok tájékozódásában, ami kizárja annak a lehetőségét, hogy szagingerek is szerepet játszanának az iránykeresésében.Most először sikerült tehát igazolni, hogy a galambok érzékelik a mágnesességet, azonban az érzékelő részecskéket továbbra sem látta senki, nem sikerült ezek létezését kimutatni. Mora szerint ennek egyrészt az az oka, hogy vastartalmú molekulák a szervezetben számos helyen, így például a vérben is találhatók. A másik ok, hogy a mágneses tér – minthogy minden szöveten áthalad – nem igényel nagyméretű receptorokat, így ezek kutatása olyan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban.

Forrás: ng.hu